A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

maradványait őrizte meg. No, legalább nem kell szégyenkezniük a mai festett arcú nőknek, az ősmama sem volt jobb ! Következtetések. Tibolddarócz határában, a történetírás előtti időkben évszázadokon át tartó, állandó település volt. Bizonyítja ezt az őstelep nagysága, a leletek feltűnően nagy száma és egységes jellege. A hazai legnagyobb és leggazdagabb őstelepek egyike, a külön leírásra érdemes tárgyak száma csak eddig 762. Lakottságát kedvező fekvésének s az ősember megélhetéséhez szükséges tényezők meglétének köszönhette. Feltűnő, hogy a természettől sem védett telepen mesterséges erődítésnek látható nyoma nincs, holott a közeli latorúti, tardi, szihalmi megerősített volt. Té íy, hogy e fennsík sokkal alkalmasabb volt földművelésre, állattenyésztésre, különböző iparágak úzésére békés időben, mint menedéknyujtásra háborús világban s azt kell hinnünk, ez őstelep lakói is a szomszédos helyekre vonultak s a telep megerősítését, mely rendkívüli nagy munka lett voina, meg sem kísérlek. Vagy talán csak nyári időszaki telep volt ? A leletek teljesen hasonlók a tardi, vattai, szihalmi leletekhez, a településnek is egyidejűnek kell lenni, de míg amazok keletkezésükre nézve terramare-halmok (hamu- és földrétegekből állnak), a daróczi szétszórt tanyahelyekből álló telep, melyen hamufolt, tüzelőpad, kunyhóhely szinte egymást éri. E telep állandó lakóhelyei sártapasztékos kunyhók voltak. Valószínű, hogy az idetemetkezés később történt. Kő- és csont-eszközeiket maguk készítették, az agyagművességet szinte gyárilag űzték. Különös fontosságot ad telepünknek az, hogy rajta a fémművesség is gyakorlatban volt. A Bükkben van rézérc, Kacson, Latorúton újabb időben is ráakadtak. Az ősidőben termésállapotban is előfordulhatott, mint a szomszédos Mátrában is, amelyben a kistereiméi, idébb a füzesabonyi öntőműhelyt találták. A Bükk alján Szihalom, Tibolddarócz, Szirmabessenyő lehettek öntőműhelyek, hiszen a szükséges anyag a közelben volt. Az orsókarikák nagy számából következtetve, nagyon elterjedt lehetett a szövés, fonás. A kis állatkákban felismerjük házi állataikat. Táplálékuk volt azok húsán kívül még a nagy erdőségek sok minden vadja, a közeli patak hala, a tóállások kagylói- Helyenként kosárszámra találtuk a kagylóhéjat (békatekenő), csigaházat. Ugyancsak bőséggel élvezhették ! Gabnatermelőknek kellett lenniök, mert egyébre mire használták volna azokat az elkopott kézi malmokat, ha nem őrlésre. A telepről el lehet látni valamennyi szomszéd őstelepre, az ábrányi kálváriához, a tardi dombhoz, Vattára, át a sályi oldalra, Latorút és Szihalom felé. Tűzgyújtással, füstoszloppal jelt adhattak tehát egymásnak, bizonyosan szoros érintkezésben is voltak. De a kőszerek eredetének nyomozása alapján távolabbi érintkezés is kimutatható, amint láttuk. Az összes kormeghatározó adatok alapján a Kr. e. II. évezred utolsó századaitól a Kr. e. I. évezred közepéig terjedő időt kell a telep fennállása idejének tartanunk. Szórványos adatok azonban későbbi településre is vallanak. Mivel a telepnek csak egy kis része van még megásatva ez idő szerint, bízvást remélhetjük, hogy múzeumunk még sok érdekes tárgygyal fog innen gyarapodni és a további rendszeres ásatások sok tanulságos adatot szolgáltatnak majd az ember ősműveltségéhez, hazánk őstörténelméhez. E szép reményre feljogosít a szakembereknek az a nagy érdeklődése is, melyet az Országos Régészeti és Embertani Társulatban Budapesten 1905 ben tartott előadásom alkalmával tapasztaltam. A jelen levő elnök, br. Nyáry Jenő, a bemutatott tárgyak megszemlélése után kívánatosnak tartotta az ásatások folytatását. Tibolddarócz, 1907 szeptember 1. Balázs Béla, áll tanítóképzői tanár.