Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Leszih Andor: Miskolc város fejező pallosai

MISKOLC VÁROS FEJEZŐ PALLOSAI. Irta és 1906 április 1-én felolvasta: LESZIH ANDOR. Amióta Kain megölte Ábelt, mindig voltak, vannak és lesznek gonosz emberek a földön. Rabolnak, gyilkolnak, pusztítanak szenvedélyből, pénzvágyból ; a jézusi élet csak ábránd, merész gondolkozású jó emberek álma s a mindennapi életben való tülekedésünk mozgató ereje az »én«, jelszava: aki bírja, az marja. A kép minden korban ugyanaz ; Kain mindig volt, kivétel legfeljebb csak ott van, ahol a büntetés ereje, szigora némiképen visszatartóztatta őket a bűntett elkövetésétől. A rég elmúlt időkben természetesen ez a büntetés is nagyobb, szigorúbb volt mint ma, mikor az Ítélkező ember nem csak a merev paragrafusok helyes alkalmazását, de azt is szem előtt tartja, hogy a bűntett elbírálásánál a bűnös lelki állapota, az ösztönző és sarkaló körülmények is mérlegelendők, s az enyhítő körülményeket feltétlenül respektálni kell. Előadásom célja a régi Ítélkezés egyik érdekes eszközét, városunk fejező pallosait bemutatni s azokról röviden a következőket elmondani : Miskolc város, a többi középkori nagyobb városokhoz hasonlóan, saját hatáskörében Ítélkezési és pallosjoggal bírt. Erre két királyi privilégium is felhatalmazta. Az elsőt Zsigmond (1387—1437) király adta 1395. évi október 2-án, Modoron kelt oklevelében.

1 A város kérelme folytán, annak hűségére való tekintettel, megengedi, hogy MISKOWCZ város a nyilvános tolvajokat, rablókat, ismert gonosztevőket 1 Szendrei János Miskolc város története, III., 71. lap, 45. sz. - 93 —