Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

Az utolsó sorban az alapszöveg hetedik versszakának szavait halljuk megcsendülni : ráhúzták a földet. A tanulság és motiválás az idézett románcnak pontosan megfelelő versalakkal, de Szűcs Marcsához s itt közelebbről az imént tárgyalt változathoz csatlakozó szerkezettel van meg egy másik palóc költeményben, mely Gyöngytyúk Jozsóról énekel, másként azonban Sz. M.-tól egészen független: Lyányok, lyányok, rólam tanuljatok, a szentfályi

1 felé ne járjatok ; mer' ha [a]

2 szentfályi felé jártok, mellásátok, maj tyik is így jártok. (M. Ny. XIII : 48) Mint emlékezni fogunk, az alapszöveg szerint Szűcs Marcsa nem jut el a fonóba, útközben éri a szerencsétlenség. A többi változatok itt még tovább mennek az imént tárgyalt lapújtői szerkezetnél, mely csupán a lánypajtásokat hozza be. A többiekben Szűcs Mari elmegy a fonóba, s itt a leány kedvese, sőt a „gazdasszony" is föllép, kinél a fonó népe összegyűl. Erdélyi és Szini szerint Marcsa elment a fonóba, leült a lóczára, kihívja egy legény csak egy minutára. „Jertek lányok, jertek, rajtam segítsetek, jaj, soha nem jövök fonóba veletek!" Elmentek, felfogták, letették a földre, pirosra festette a földet is vére. Kérdi a gazdasszony ; Vájjon ki lánya ez ? Beugrik egy legény : Biz az én rózsám ez. Lányok, lányok, lányok, rólam tanuljatok, hogy irigy legénynyel ne barátkozzatok. A mint látjuk, egészen új strófák. Az utolsóelőtti sorban pedig a mezőcsáthi egyik változatból és a lapújtőiből 1 Talán Szentfái ? 2 Nyilván hibából maradt ki.