Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

már kimutatott románcrészlet intő szavaival van dolgunk. Erdélyinél még két sor toldás jön ez után, mely az ismert intést'motivá'ja, de másként, mint a lapújtőinél láttuk: mert ha barátkoztok, így lészen sorsotok, piros véretekkel kell meglakolnotok. Míg azonban nála itt a költeménynek vége van, Színinél itt egészen új versszak alakul a románcrészlet ismétléséből s az előző versszaknak szintén ismétlődő harmadik sorából : Lányok, lányok, lányok, rólam tanuljatok, ha fonóba mentek, guzsalyt ne hordjatok, mert ha guzsalyt hordtok, így lészen sorsotok : hétfőn virradóra eláll a szavatok. A guzsalyra való célzás értelme nem világos ; sokkal értelmesebb az Erdélyi-féle változat megfelelő helye, a mely kiindulópontul szolgálhatott erre a fejlődésre. C) Távolabbi változatok. Egy lőrincfalvi változat, melyet Kálmány Lajos tett közzé (Szeged népe III. Jegyz. 216 — 17. 1.) a leány nevét Szűcs Kláris alakban ismeri. A szöveg maga a Szini közölte változatnak ha nem is egyenes folytatása, de mindenesetre valamely közbeeső alakon át leszármazója. Első versszakában a különbség csupán az, hogy az óra nyolcra jár és eladó lány helyett hajadon lány van. A közvetlen folytatásban is csak egy sor, a második, mutat némi különbözést : a szögén Szűcs Kláris gyászba öltözködött. Szintén egybevág a további szövegben a gazdasszony kérdése és a legény válasza, csakhogy ezt szövegünk előbbre teszi, mindjárt a lócára leülés után : — — — Ugyan ki lőhet ez? Feleli a legény : Az én kedvesöm ez !