Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vécsey János: Dayka Gábor élete és költészete

megy a tiltott könyvek száma. A rendi és felekezeti szellem ismét túlsúlyra vergődik. A cenzúra lehetetlenné tette a koreszmék tárgyalását. így jöttek létre a titkos társaságok. Mígnem a Martinovics-féle összeesküvést az erőszakos hatalom rémitéletekkel fojtja el. Martinovics és társai a vérpadon haltak el s a költők nagy része, Kazinczy, Verseghy és annyian súlyos börtönbe jutottak. E most vázolt korszakot élte át ami költőnk: Dayka Gábor. Életrajzi adatait a Kazinczy feljegyzéseinek köszönhetjük. Újhelyi Dayka Gábor szül. Miskolcon 1768 május 8-án, régi nemes, de elszegényedett családból. Apja, István, szabó mesterséget űzött. Hogy hol laktak, kideríteni nem tudjuk. S úgy látszik, a költő szülőházát megjelölni alig lehet. Kazinczy még azt sem tartja lehetetlennek, hogy Ernődön született légyen, hová rokonaikhoz gyakorta kirándultak. De sem az emődi, sem a miskolci plébánia anyakönyvében nyomát nem találjuk a keresztelés feljegyzésének. Felkutatták az egri szeminárium levéltárát is, de hasztalan, mert iratait — úgy látszik — a papi rendből kiléptekor magával vitte. — Atyja korán elhunyt és Dayka szegény özvegy gyámoltalan anyja gondjaira maradt. Az algimnáziumot a miskolci minoritáknál dicséretesen elvégezvén, anyja 1782 őszén Egerbe vitte a ciszterciták főgimnáziumába, hol a szép tehetségű, szorgalmas és jó erkölcsű fiút annyira megkedvelték tanárai, hogy rendházukba fogadták ingyen ellátásra. Már zsenge korától fogva vágyott az egyházi rendbe. Hogy a papi pályára léphessen, a bölcsészeti tanfolyam hallgatására 1787 őszén Kassára ment, hol a legkitűnőbb társaival való versenyzés annyira megviselte gyönge szervezetét, hogy a második évet mellbaja miatt ismételnie kellett. 1787 őszén visszatért Egerbe és kitűnő bizonyítványnyal jelentkezett papnövendékül, hol nemcsak fölvették, hanem még azon év novemberében felküldtek Pestre a központi papnevelő intézetbe, s itt, jó hírneve megelőzvén, örömmel fogadták. Három évet töltött ott s kitűnő előmenetelt tanúsított az összes tanulmányokban. » Kevés volt ő hozzá hasonló, különb egy sem«, írja róla