Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

összehasonlító anyaga nagyon szegényes s így ily esetekben mindig rébuszokkal állunk szemben, melyeknél a megfejtés sok kívánni valót hagy fenn. Az első versszak lirai képe véleményem szerint azt fejezi ki, hogy Mezőcsáthon annyi a szerelmes leány, mint fán a levél, mégsem választ magának ki-ki egyet, hanem a másét választja. Ez történt volna t. i. Szűcs Marcsa esetében. A magyarázatra nézve összevethető : Szerelem, szerelem, átkozott szerelem, Mért nem virágoztál minden fa tetején, Minden fa tetején, diófa levelén, Hadd szakasztott volna minden szegény legény ! (Erdélyi : Magy. népd. és mond. II. 143. 1. Saját gy. Mezőkövesd.) Ezen valószínűleg Szűcs Marcsánál régibb dal teljesen azt a verstani alakot, sőt az ismétlésnek is ugyanazon fajtáját mutatja, mint költeményünk. A tartalom is rokon; költeményünk első versszaka mintegy felel arra a kérdésre, a melyet itt hallunk, megmondja, hogy Mezőcsáthon igenis minden fa tetején virít a szerelem, tehát minden legény szakaszthat (és lám, mégis baj van). A diófa jelentőségére nézve is van mondani valóm. Népköltésünkben nagy szerepe van ennek a fának. Ez úgyszólván a magyar speciális házifa. Rendesen a házajtó előtt az udvaron és a telek végében áll egy-egy, innen a közmondás : „azt hiszi, övé mind a diófáig," t. i. hogy minden az övé. A dal tehát nem általában minden fára, hanem speciálisan a háztájék fájára, a diófára gondol. Magát a szerelmet is jelenti mind a fa, mind pedig gyümölcse. Innen a kérdés : Mért nincs minden lánynak út az udvarába,

1 Aranyos diófa pitarajtajába ? 1 Némely változat kút-ról beszél ; a változatok más része azonban, s éppen a legjobb dalvidékekről valók, (gyűjteményemben Borsodból és Hevesből) útat említ. A betűrímnél fogva is ez látszik eredetibbnek. A kút nyilván úgy keletkezett, hogy az előző lánynak k.-ja félreértésből az út elejére került.