Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

nyugodtan megvártuk, míg reánk került a sor. Volt mivel szórakozni. A parton ácsorgó alakok közül különösen egy görög férfiú vonta magára figyelmünket rövid, fehér szoknyájával, bő ujjú ingével és fehér trikójával, melyekhez a fekete pörge kalap, a rövid fekete mellény és fekete félcipő igen jól illettek. Egyszer csak a velünk szemben lévő mósé minaretjeinek egyikéből kijön egy török müedzin annak a magasban fekvő keskeny erkélyére, kelet felé fordul, imára kulcsolja kezeit és fenhangon kiáltja háromszor, hogy: „Allah 111 Allah!" Na, itthon vagyunk már, gondoltuk magunkban. Végre lejutottunk mégis a hajóról. Egy török hivatalnok elszedte útleveleinket, adott mellénk egy német tolmácsot, kivel a vámhivatalba mentünk, hol először is beírták neveinket egy nagy protokolumba, még pedig ákum-bákum török betűkkel, visszafelé; azután láttamozva, visszaadták útleveleinket, majd podgyászainkat vizsgálták meg s a leszúrt egy piaszternyi baksis ellenében nem tettek semmi kifogást. Most a tolmácscsal kocsira ültünk és Perába hajtattunk, hol végig jártuk a London, Bristol, Európa hoteleket, de már mind telve voltak utasokkal, végre is a „Metropol" című szállodában kaptunk helyet. Konstantinápolyban mindenre alkudni kell, mert különben a török s még inkább a görög irtózatosan kihasználja a tapasztalatlan idegent. Itt is a főpincérrel, ki különben európai ember volt, mert a szállodák is mind európaiak kezében vannak, elkezdtünk alkudni s mialatt 10 piaszterről leszálltunk vele 6 piaszterre, németül beszéltünk. A végén azután kisült, hogy az illető magyar ember, aradi származású honfitársunk. Most már magyarra fordítottuk át a társalgást és sok tekintetben jó útbaigazításokat kaptunk kérdéseinkre. Persze, gyomrunk is követelte a magáét s miután ebben a szállodában csak lakást lehetett kapni, a tolmács elvezetett bennünket egy német vendéglőbe, hol európai konyha volt. Hanem bizony itt is csak júhfaggyúval főztek, melynek szaga, midőn az első fogást hozták, már három lépésről megcsapta az orrunkat. A vége az lett a dolognak, hogy helyettünk a tolmács lakott jól. Összenéztünk Imre barátommal, végre is