Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Utazás Budapesten

dunk lefelé. Előttünk a szent Zsigmond kápolna sekrestyése egy közönséges rácsos vasajtó zárját nyitotta föl s mi beléptünk József kir. herceg családjának sírboltjába. A fölgyújtott villamos fáklyák bágyadt fényt vetettek a sírbolt falaira, melyeket a sok fekete márvány paizs még komorabbá tett. Elől egy oltár, előtte egy kis szabad tér, aztán a háttérben a koporsók, szarkofágok. Legelői az Erzsébet hercegnőé, ki 19 év reményeivel, ábrándjaival nyugszik itt előttünk. Dús aratása volt már itt a halálnak ! ... A háttérben a két nádor főherceg egyszerű koporsója, körülöttük feleségeiké, gyermekeié. A sírbolt közepén pedig egy hófehér szarkofág. Ravatal inkább. Kőbe faragott hófehér ágyon, hófehér párnán nyugszik a hófehér herceg: László. Oh mily ifjan törött le s mily kegyetlen, vigasztalhatatlan gyászt hozott szüleire s nemzetére, melynek kedvence volt. S a mint elnézzük, sok minden jut eszembe. De arról jobb nem beszélni. Megvirrad még talán hazánk fölött is az ég. Eddig csak egy hercegünk volt, akit német szóra Bécsbe kellett vinni. Ez volt, ez is itt nyugszik, ifjan letörve . . . Gyerünk, gyerünk ki innen a levegőre. S amikor följutunk s egy hosszú folyosón végig megyünk, a szemközti ajtó fölött egy fölírást látok: „K. u. K- Burghauptmannschaft". S amint meglátom s ámulva nézem, önkéntelenül, parancsolóan ajkaimra tör: „Hazádnak rendületlenül Légy híve oh magyar!" Kilépünk a kapun. A palotai őrség fegyverbe lép s a trombitás fújja a general-marschot. József Ágost főherceg érkezik kocsiján. Egy szempillantás alatt vágtat el előttünk, én csak kocsisát láttam. Magyar ember volt, ólompitykés, fekete zsinóros, meggyszínű magyaros livré volt rajta, a fején pörge kalap, fekete pántlikával. A magyarok Istene áldja meg József kir. herceget, hogy így nevelte gyermekeit . . .