Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Utazás Budapesten

módjában van, utazzék fel a fővárosba: egy igazi mester munkáiban fog gyönyörködhetni s nagyobb lelki örömöt szerez magának, mint bármi mással. Actjai rajzban tökéletesek, színben elevenek, arcképei, különösen leányának, Cornéliának képei bájosak. Vázlatai erőteljesek, határozottak. Amikor az ember nézi e képeket, szomorú érzés rezdül meg szívében: a mester, ki az Olympus valamennyi istenének életet adott vásznain, meghalt, porhüvelye oda künn nyugszik a kerepesi temetőben. De lelke él örökké s vele gazdagabb lett az Olympus halhatatlanainak fényes gyülekezete. Tizenegyre járt az idő. Még egy pillantást vetve az I. terem képeire, sietve távoztunk, hogy egy rövid látogatást téve egyik festőművész ösmerősünknél, űjból kiállítást nézzünk. Az Andrássy-úti föladalatti villamoson pár perc alatt már a belvárosban voltunk s beléptünk az Ö felsége tulajdonát képező bérházba, hogy megnézzük a „Szikszay-kiállítást." Szikszay Ferenc fiatal ember még. Pályája összeesik a Hock János képzőművészeti apostoloskodásával s Hock János most is „hitet vall" az ő művészete mellett, de egyúttal elösmeri, hogy „művészpályájának csak a tavaszát éli". Hát kérem szépen, Hock János úrnak szerintem is igaza van. Már a mi különösen a képek zöld színét illeti. Csak azt nem értem, hogy miért kellett azt a „tavaszt" bebemutatni. Az én nézetem szerint a Szikszay kiállításnak akkor lett volna létjogosultsága, ha a művész eléri hívatottságának tetőpontját, mert mint Hock úr a katalógushoz írt előszavában mondja, ez még nem érte el. Vagy azért kellett ez a kiállítás, hogy a néző közönségnek feladja a talányt, hogy mikor fogja a művész elérni művészete tetőpontját és milyen lesz az a tetőpont ! ? Nos hát, kérem szépen, a mi kis társaságunk nem volt hajlandó talányokat fejteni és — távoztunk a Nemzeti Szalonba, hogy megnézzük Szinnyei-Merse napfényes képeit, melyekből már nem egyet ismerek. Azonban itt ért a második csalódás. A kiállítás már nem volt együtt. A bőbeszédű szolga aztán elmondta, hogy most készül