Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

Lassan-lassan mindjobban távolodtunk a török fővárostól s nemsokára körvonalai is eltűntek szemeink elől. Az eső folytonosan esett, így a Boszporus sem nyújtotta most azt a szép képet, amelyben jövet annyit gyönyörködtünk. Amint a feketetengerhez közeledtünk, egyszer csak egy csomó delfin vette körül hajónkat. Igen szórakoztató volt végig nézni, amit e bohókás állatok műveltek. Az egyik kiveti magát a vízből pár méternyire, erre a többi mind hozzászalad, ők is kedvet kapnak és egymáson keresztülkasul ugrándozva olyan játékot vittek véghez, akárcsak a kis macskák szoktak. Azt mondja Imre barátom egyszer: „Guszti! nyald meg csak a bajuszodat!" Először nem tudtam, hogy mit akar, de azután szótfogadva, tapasztaltam, hogy a tenger sója e nedves időben annyira párolog, hogy még a baj úszunk is keserű lett tőle. Be is írtam mindjárt naplómba a „slágwortot", hogy sós a bajusz! Közeledvén az ebéd ideje, jött egy pincér és sorba bevasalta rajtunk a 3 Leiokat, mely a „table-d'hote" ára volt. És mi már előre fentük a fogunkat, hogy a hosszú koplalás után mily jóízűen fogunk ma ebédelni; a hajón igen jó konyha volt. Hanem hát ember tervez, Isten végez, mert akkor nap senki sem ebédelt, nem is vacsorált a hajón lévők közül. Épen déli 12 óra tájban értünk ki a Boszporusból s egyszerre csak előttünk feküdt a fekete tenger. De nem ismertünk reá! Úgy mozgott fel s alá, jobbra-balra, összevissza, mintha megbolondult volna. Szörnyűség volt reá nézni, hát még arra gondolni, hogy mindjárt a hátán leszünk, hogy szeszélyére bízzuk magunkat. Nem volt időnk töprengeni, mert hajónk nemsokára erősen inogni kezdett. Éreztük, hogy egyszerre borzasztó erő által hajtva, feljebb emelkedünk s mikor aztán már örültünk, hogy feljebb nem megyünk, akkor megint jöttünk lefelé. Most jött egy hullám jobbról, másik megint balról, hogy oldallökéseket is kapjunk. Közben irtózatos szédülés fogott el bennünket, úgy, hogy kénytelenek voltunk a fedélzetről, melyen a hullámok minduntalan át és átcsaptak,