Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Konstantinápolyi utazásunk

milyen vihart állott ki, majd elpusztultak mindannyian. És szegény asszonyok odáig jutottak a félelemben, hogy egyikmásik már kijelentette közülök, hogy ő nem megy tovább Küsztendsénél. Hanem eközben egy útas szált fel a legközelebbi állomáson, a ki délután jött el Küsztendséből és most oda visszaigyekezett. Ez megnyugtatta a hölgyeket, hogy ne féljenek, mert a tenger nyugodt és csendes, nem lesz vihar, tehát nincs mitől tartaniok. Vonatunk az alatt gyorsan haladt tovább, az idő is kiderült lassanként s egyszer csak megcsillámlottak messziről a kikötő villanylámpái s mögöttük a végtelen tenger sima tűkre. Pár percre rá Küsztendsében voltunk. Miután a városba igyekvő utasok kiszállottak, a vonat velünk a tengerpart szélén szerpentinákon lefelé vivő úton, előre- és visszatolatásokkal leszállt szépen a kikötőbe, mely a hasonnevű öbölben a városnál mintegy 50 méterrel mélyebben fekszik. Végre sípolt egy éleset, aztán megállott és mi, miután útleveleinket és hajójegyünket megvizsgálták, libamenetben mindjárt átmentünk a „Regele Karoli I." nevü gyorshajóra, mely pár lépésnyire tőlünk útra készen várakozott. Gyorsan lementünk a hajó belsejébe és magunknak éjjeli szállásra fülkét választottunk, melyből minden két utas számára jutott egy. Azután átmentünk az ebédlőbe, mert már 11 óra felé járt az idő és nagyon éhesek voltunk. A hajó indulásáig volt még egy jó félóránk, ezalatt pompásan megvacsoráltunk. A sonkából és teából kettős adagokat szedvén be, megpótoltuk azt egy kis Balkán-melléki borral, mikor ezen is túl voltunk, felmentünk a fedélzetre. 11 óra 40 perckor hajónk felszedte horgonyait; egy irtózatosat sípolt hármas kürtjével, aztán méltóságteljesen kanyarodott ki az öbölből, annak keskeny kijáratán át. Soha sem felejtem el azt az érzést, mely rajtam ekkor erőt vett, először kelvén ilyen vízi útra. Hajónk mindinkább gyorsította menését, miközben mindig jobban és jobban távolodtunk a parttól. Már nem látszottak csak a kikötő lámpái, majd csak a világító torony