Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - A nő társadalmi helyzete, tekintettel a múltra és jövőre

eszme, a két irányelv csak most ütközött össze. A régi, a családban való benmaradás az idealizmus ; az új, a családból kiválás, az élet harcának felvétele ; a realizmus bélyegét viseli magán. Korunkban az elsőnek kizárólagos uralma megdőlt, az utóbbi még nem jutott diadalhoz. A nő társadalmi helyzete chausztikussá vált; az új épület felemelése előtti zűrzavart mutatja. Ferdeségek, fonák helyzetek állanak elő s a nő sorsa rosszabbul s a kényszer űzihajtja őket az új irány felé, mely a törvényszerűség kérlelhetetlen hatalmával diadalmasan nyomul mindjobban-jobban előtérbe? Mi a nő sorsa? Itt újból hangsúlyozom, hogy mindig az átlagos nőről beszélek. A leányt már fejlődése előtt a fiúktól elkülönítve nevelik. Gyöngédséghez szoktatják ; az idealizmust, hogy ne mondjam a szentimentalizmust 100 féleképen csepegtetik a nélkül is fogékony lelkébe. Minden valamire való család legelső kötelességének tartja, hogy a család leánya minden rossztól meg legyen védve, csak azt lássa, ami tisztességes, ami jó és szép ... A való élet sokszor tisztátalan hullámverésétől megóvja a családi kör szentélye ; mintegy szélcsendes hely az, ahol ápolva védik . . . mintegy illatozó, szép, de gyenge rózsává fejlődik; melyhez karó kell, ami megvédje, széltől, zivatartól, ha a családi élet üvegházából kiplántálják a köznapi élet kertjébe . . . E nélkül gyenge és nincs biztonságban ; a nevelés mindig oly hallgatólagos feltétellel folyik ; jó feleség legyen belőle . . . férfi álljon mellette, aki védi a bősz elemektől . . . Csakhogy szokszor nem így van ! Mi történik a rózsával, ha a karó gyenge és eltörik, magával csavarja a rózsát is ? Hátha a karó repedéseiben ártalmas rovarok tanyáznak, melyek kijőve megtámadják, senyvesztik a rózsa életét ... A családi körben nevelik a leányokat a legideálisabban s az élet a férfiakat a legrealisabban s az élet ádáz, sokszor szennyes harcaiban eltompult, elfásult lélek nem követheti röptében az ég felé emelkedő ártatlanságot, sőt azt is lehúzza magához, sokszor mélyebbre rántva azt magánál is . . . Aki ezt túlzottnak találja, próbáljon meg vizsgálódni kunyhóktól palotáig. Nem állítom én, hogy mindenütt így van, hanem általában így van. Küzd az