Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1903/4. évi évkönyve (Miskolc, 1904)

II. rész - Művészi nevelés és a műipar fejlesztése

ilyen, szabad röpte alkotásait az anyagban is megörökíteni törekszik és képes. Ez az ösztön teremtette meg a művészetet a legelemibb alakjában az ősembernél is, amikor legegyszerűbb alkotásain, eszközein, ruházatán a képzelemalkotta díszítményeket kezdette megteremteni. Ezeket a díszítményeket az emberi szellem az idők folyamán tovább fejlesztette, fejleszti máig is és fejleszteni fogja mindenha. Ime : előbb volt tehát műipar, sokkal előbb, mint az önmagáért való művészet. Az öncélú művészet, amely csakis az emberi lélek alkotásvágyának a szülötte és az emberi léleknek ezen alkotások láttára szülemlő gyönyörűségére szolgál, már a műveltség egy sokkal későbbi korában állott elő. De igazság szerint eredetét soha meg nem tagadhatta és nem is tagadta meg soha. A legrégibb ókorban a művészet az istenség fogalmában olvadt fel. Ellórában a sziklába vájt rengeteg Budhatemplom ; az Eufrat-parti Bál-isten félelmetes méretű temploma, az égbetörő Bábel-torony . . . mind-mind a végtelenséggel azonosult istenség dicsőítésére alkottattak. Egyiptom népe szintén nagy templomokat emelt a kőbe vésett istenségek lakául ; óriási obeliszkeket faragott egy-egy darab sziklakőből és állított e templomok elé. De ugyanakkor, míg egyrészt a templomok és sírkamrák falait jelképes rajzokkal díszíté ez a nép, addig a hatalmas földi halandók, a fáraók is rengeteg gúlák emelésével versenyre keltek az istenekkel a halhatatlanságért ; az emberfejű csodás állatok, a szfinxek megalkotásával pedig a természet és az ember összetartozásának felséges jelképét teremték meg. A görög nép emelte aztán méltó helyére az embert, mint a teremtés koronáját és az istenség fogalmát az emberi forma tökéletességében törekvék megtestesíteni. És isteneinek lakóhelyet emelt, minden eddiginél szebbet, nagyszerűbbet, mert e templomokban az emberi szellem fenséges harmóniáját véste kőbe. Az ókor klasszikus népeinél, a görögöknél és rómaiaknál már határozott tudattá fokozódott az egyiptomiak sejtelmes törekvése, hogy t. i. az emberi műveltség célja az élet kellemessé tétele, megszépítése. Ezért nemcsak köz-