Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

ritva nem volt, azonban délről volt a kövek elhelyezésében rendellenesség, ugy, hogy valószínűleg már az Őskorban kirabolhatták ezt a sirt. Fémnek még rozsda alakjában sem volt semmi nyoma. 2. sz. sir. Boltozott urnasir. Melléklet semmi. Az urnák a fagyökerek által át- meg átjárva. A sirboltozat felett hasonló, de kisebb halom mint az előbbinél. Alakja ellipsis. A boltozat alakítása lapos trachit kövekből, némileg hasonlít a mai boltozat készítéséhez. Úgy látszik, hogy egy nagyobb számú család sírboltja lehetett, hogy homokból halmot raktak és a kődarabokat a mellékelt rajz módjára utólagosan rakták össze. Azonban a homok nélkül a boltozat maga a felülről jövő nyomásnak nem állott volna ellent, mert a kövek nem voltak szabályosan összerakva. Az urnákat valószínűleg a déli oldalon rakták be. Sirmelléklet semmi. Az urnák bár összetörve voltak, mégsem hihetem, hogy emberi rossz indulatú háboritásnak lettek volna kitéve. Ilyen urnasir még lehet egy pár ott a Bánya-teton, de mi itt tovább nem kutatva, áttettük kutatásunkat Mocsolyás északkeleti részére, Kara kas Ferencz ny. jegyző ur birtokára. Itt egy jókora föld tele van urnadarabokkal, ezenkivül ezen a földön kő vésőket, orsógombokat találnak, azonban az eredet helyét nem találhattuk meg. Vagy 20 hold földet kellene átrigoloztatnom, amire azonban mégsem volna szabad pénzt költenem. Miután fél napi kutatás semmi eredményre sem vezetett, a Tófark környékéi A^izsgáltuk át, eredmény nélkül. Az egész Mocsolyás még a mult század elején egy jókora tó volt, melynek eleje a mostani erdészlakig terjedhetett s a felső északkeleti és északnyugati szarva egy dombot kerítettek be, hol található) igen sok őskori edénycseré]), durva iszapolatlan agyagból, légen szárított, szétmállott edénvek darabjai. Szántás közben itt is találtak orsógombokat, kővésőket stb. A tó azonban már a mult század közepe felé a hegyekről lerohanó patakok hordaléka által feltelt s mai nap csak nyomai vannak azoknak a mocsolyáknak, melyekről a puszta nevét vette. Ennek a kiszáradt tónak északkeleti szarvánál, az u. n. Tófark-