Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)
m tetŐ déli oldalán találta Karakas jegyző iir a/okat a bronz tárgyakat, molyok muzeumunkban elhelyezve vannak. A találás helye körül kutattunk, de nem találtunk semmit. Látni való, hogy ez a hely földrajzi viszonyainál fogva a legalkalmasabb volt arra, hogv a legrégibb őskortól lakóhely legyen. Elég nagy tava volt, hol halászni is lehetett, de a környezet dus erdőségek, sűrű fák által benőtt fensikok s bővizű patakok nagy száma által ékeskedett. Vad és hal volt bőven, a talaj alkalmas arra, hogy könnyen meg lehessen erősíteni, de erre a czélra a lehető legalkalmasabb az ide igen közel levő és az őskorban a tóra támaszkodó, szelíd emelkedésű fensikon, nyugat felé menve, könnyen elérhető, most egész szabadon álló Lntorvár, hol - ha az ellenséges támadások fenyegették a népet -— könnyen védelmet találhattak. A Lator vár is eredetileg Őstelep volt és pedig a kőkortól kezdve a történelmi korig s azontúl erődített hely. Brró'l azonban alább lógunk szólam. Még a M oesol vastól északra fekvő Szék told et és a Nagy-1 ..)obrákat kutattuk át, hol különös telepet nem találtunk, de megállapítható, hogv ezek a fen si kok az őskorban nyári tartózkodó helyei lehettek az őslakóknak, akik télen részint Mocsolyáson, részint a Latorvárban, részint a Mocsolvástól a Latorpatakig vezető patakon levő Tarisza-malom tálján és ezen a vidéken számos helyen található földbe, kőbe,: ásott lakásokban húzták ki a telet. Az agynevezett Léleklyúk sem más, mint eredetileg kőG5V" 1 7 ' O kori Tőidbe ásott lakás, melynek kijárata lefelé megmaradt eredetiben, azonban a valószínűleg méhkas alakú Üregei azóta folyton tágították s most juhakol gyanánt szolgád. Átkutattuk a Tófark tetőt a mocsolyási tó két szára között emelkedő domb te tőiét — s itt három sírboltot találtuuk. A külső alak. a halom olyan volt. mint a milyeneket a Tilalmas oldalon találtunk. A halomra rakott kövek is olyanok voltak. A halmok azonban kisebbek. Tehát világos, hogy temetőhelyül vagy ilyen dombtetőket kerestek, honnan a lakóhelyre, a vidékre szép kilátás nyílt, vagy olyan hegyek lábainál helyezték el halottaikat, a honnan szintén a lakóhelyre lehetett látni.
