Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

Üsincse és Heő völgyei kötik össze. Valószínű is, bogy az Őstelep lakóinak vándorlása, illetve a szaporodás által kény szeritett raj szerű település ezek mentén, az egykori mocsárvidék széléről ezeken a völgyeken történt s az őstelepek íélnyomozhatók egészen a Bükk-hegység rengetegei közepéig. Nevezetes lelőhelyei még ennek a vidéknek Bogács, Tard, Abrány, Vatta, Harsány, Aranyos, melyek közép helyet foglalnak el ezen a vidéken, továbbá Noszvaj, Cserépfalu, Cserépváralja, Zsércz, Darócz, Kacs, Sály, Geszt, Kis-Győr és az ezekhez tartozó Mocsolyás-puszta, melyek a legfelső határát jelzik e- vidék őstelepeinek s összekötik az alföldi telepeket a Bükkben szanaszét mindenütt található tanyahelyekkel. Valószínű ugyanis, hogy az őskorban sem voltak lakott telepek a Bükk magaslatain, vagy belső völgyszorosaiban, hanem azok csak nyári vadásztelepek lehettek, melyeknek lakói télire bevonultak Kis-Győr, Mocsolyás, Geszt, Sály, Kacs stb. vidékein kinyomozható telepekre. Hogy azonban sűrű népesség lakhatott — aránylag — ezeken a vidékeken, azt bizonyltja az a körülmény, hogy a mint a mult nyáron a sályi telepeket kutattuk, a KisGvőr határában lévő u. n. Székföld és Nagy-Dobrák dűlőkön minden ér mellett megtaláltuk az ős ember nyomát: őskori cserepek, csontok stb. által vezetve. A munkások azt állítják, hogv ugyanilyen cserepek, csont- és kőeszközök, egészen a Bükk-hegység belsejéig találhatók, a Somosbércz, Kecskevár környéken is. Ezt azonban már nein tudtam felkutatni. De nagyon természetes, hogy — a mint a bronzkori ember akár a felső Tisza, akár az alsó Tisza vagy Duna felől errefelé terjeszkedett, a szegényesebb és tökéletlenebb fegyverzettel biró kőkori ember előlük — védelmet keresendő — a szűk völgyek nyomán felvonult s uj lakásokat alkotott azokon a rejtett helyeken, szűk völgyeken, melyek azelőtt mint vadászati kiránduló helyek dós zsákmányt nyújtottak, vizben bővelkedtek s az akkori viszonyokhoz mérten viszonylagos boldogulást tettek lehetővé. Világos, hogy a kétféle népnek egymással való érintkezéséből lassanként népvegvűlék állott elő. A kőeszközök