Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

mellett elsajátították a bronz eszközök készítését s a földbe ásott kőkori lakások s ennek megfelelő nyári sárkunvhók a bronzkori embernek is lakásai maradtak s így ezen a vidéken is. mint a legtöbb helyen, nem lehet beszélni sem kőkori, sem bronzkori telepről külön, mert a leletek összegyűlve találhatók s a lakosok településének megszakítás nélkül való folytonosságáról tanúskodnak. Mégis a felső vidéken található telepek, a számos kőeszköz mellett inkább bronzkori jellegűek. Kutatásaink talán sikeresebbek lettek volna, — a rendszeresség szempontjából - ha a Tisza mellékén kezdettük volna, de a rendszeresség részünkről nem tekinthető irányadónak. A fődolog, hogy - - ahol Ősielétet jelentenek be oda lehető rövid ido alatt eljusson valamelyikünk, hogv a leleteket biztosítsuk. Így jutottunk Sályba és igV jutottunk a mult év végén Tisza-Keszibe s egy véletlen lelet alapján eszközölt próbaásatás megmutatta, hogv a Tisza mentéről kell Alsó-Borsodban kiindulnunk s már előbb jeleztük (L. a mult évi jelentést), hogy a Sajó mellől pedig Felso-Borsodban és pedig egy felől a Muhi pusztáról, másfelől a Miskolcz feletti községek lapos földjeiről kezdődől eg. Azonban Sályból ismételve meghívást kaptunk s ennélfogva ide kellett sietnünk. Tettük ezt pedig annál szivesebben, mert a Latorpatak mentét nevezetes őstelepülo helynek véltük s a feltalált nyomok igazolták is ezt, de a hosszú idő alatt oly sokféle befolyás dolgozott, hogy bizonv az őstelopeknek csak roncsait láthattuk. Sály a Latorpatak szűk völgyében fekszik, a fontaktól, a Tisza széles völgyétől jól elrejtve, nem éppen nagyon távol, de nem is igen közel. Epen olyan hely, hol a kezdetleges eszközökkel biró ember jól megvédhette magáit s a hol nem is könnyen találtak reá. Nevezetes ez a hely arról, hogy itt a báró Eötvös családnak birtoka volt s az itteni, jelenleg Gorove János nagybirtokos urnák tulajdonát képező kastélyban irta állítólag Báró Eötvös József ,,Karthausi"-ját. A birtok tehát gazdát cserélt, az egykori kápolna repedezett, romladozó falai szomorúan hirdetik az egykori magyar nábob elhomályosodó emlékét s