Szentpáli István szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1901. évi évkönyve (Miskolc, 1902)

Az archaeologiai szakosztály jelentése. Irta : Gálffy Ignácz. Igen tisztelt közgyűlés! A Borsod-Miskolczi Múzeum archaeologiai szakosztálya a folyó évben leginkább a már gyűjtött anyag rendezésével foglalkozott. Ebben a munkánkban az oroszlánrész Leszib Andor egyesületi tagtársunkat és ifj. Lossonczy István urat illeti. Mivel hivatalos foglalkozásom kevés időt enged nekem, Ők szívesek a közösen megállapított elvek szerint a rendezés, naplózás munkáját elvégezni, s hogy muzeumunk rövid időn áttekinthető módon lesz rendezve, az a legnagyobb részben az ő érdemük. Midőn ebben a munkásságukban elismerésre méltó buzgalmat tanúsítottak, egyúttal azt is megmutatták, hogy szorgalmas tanulmánynyal az irodalom útmutatásait is megkeresték és felhasználták. Jelentésünk második részét Leszib Andor irta, az elsőben magam számolok be a végzett szerény munkásságról, melynek iránya és terjedelme már a mult évben meg volt állapítva és mi azt lehetőleg be akartuk tartani. A viszonyok azonban eltérítettek részben arról az útról, de a múzeumnak ebből nem volt kára. I, Kitűzött feladataink közül először is a Sály—Mocsolyás vidéki Őstelepek felkutatását vettük munkába. Ez a vidék hozzátartozik ahhoz az ősrégészeti szempontból nevezetes vidékhez, mely délkelet felől a Tisza áradásai által feltöltött mély földre támaszkodik, mely mély föld nevezetességet nyert egyfelől a szihalmi ásatások, másfelől az itt-ott véletlenül felbukkant leletek révén (Négyes, Bábolna, Dorogma, Ároktő, Tisza-Keszi, Tisza-Tarján). Ezzel a mély földdel ezt a vidéket az Ostoros-patak völgye, Horvölgye, a Kacs és Lator-patak völgyei, a