Janó Ákos: Sárospatak és vidéke helytörténeti, néprajzi irodalma. (Documentatio Borsodiensis 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)

BEVEZETÉS

neti és néprajzi irodalmát tekintve, külön bibliográfia készülhetne, amelynek anyaga kötetünk kereteit jelentősen, de célkitűzéseink szempontjából szükségtelenül tágítaná. A feldolgozott vidék történetének és népi kultúrájának irodalma meglehetősen széleskörű és bőséges. A terület múltja iránti érdeklődés már a XVTII. század folyamán több irányban megnyilvánult. Az ország eme részének általános földrajzi, geológiai ismertetése mellett a Hegyalja bortermő területei, az ott érlelt borok kiváló tulajdonságai keltették fel a figyelmet, s indították el a táj történetének, a szőlőtermesztés technikai fejlődésének, a tokaji bor hazai s külföldi értékesítése alakulásának kutatását. A szőlészettel-borászattal kapcsolatos témák máig a helytörténeti irodalom, a tudományos publikációk és népszerűsítő írások jelentős részét képezik. A bortermő Hegyalja bő irodalmi anyaga mellett jóval kisebb teret kapott a helyismereti kutatásokban a másik két tájegység, a Zempléni -hegység és a Bodrogköz. Előbbi inkább természeti, turisztikai vonatkozásban, utóbbi sajátos, színes népi Joiltúrája révén került az érdeklődés előterébe. A Sárospatak múltjával foglalkozó történeti írások legnagyobb része az iskolával, a kollégium történetével, a diákélettel és a szellemi élet kiemelkedő személyisége.vei foglalkozik. E mellett jelentős irodalma van a várnak, a város egyéb műemlékeinek, a műemlékvédelmi munkának, művészeti és irodalmi emlékeknek. E témakörök mellett a kutatók kevesebbet foglalkoztak a város gazdasági és társadalmi fejlődésével, a település szerkezetének, alakulásának vizsgálatával, a mezővárosi élet sajátosságaival, koronkénti megnyilvánulási formáival, így a vár, s az egykori belső városra épült egész védelmi rendszer építéstörténetének, politikai, gazdasági és védelmi szerepének még felderítetlen részletkérdései, valamint az iskola történetének újabb szempontok szerinti vizsgálata nelett a jövőben a város múltjának fenti problémáira kell jobban a kutatók figyelmét ráirányítani. A népi élet kutatása, a hagyományos népi kultúra vizsgálata elsősorban Sárospatakon kívüli területeken folyt. Az irodalomban szinte minden olyan témakör megtalálható, amely a vidék néprajzi monográfiájának vázlatát alkothatja, de a szokások, hagyományos eljárások, munkafolyamatok és folklorisztikai megnyilvánulások legtöbbször csak statikus leírása mellett hiányoznak az összehasonlító, elemző, értékelő, a jelenségeket változásaikban, fejlődésükben és földrajzi el-