PAP MIKLÓS: Debreczeni Ember András és Maton János leírásai Tokaj-hegyalja és Zemplén településeiről (Documentatio Borsodiensis 6. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)
Debreczeni Ember András és Marton János munkájának helytörténeti jelentősége
2. Alsó Bénye pusztulásának történetét a rendkívül romantikus Magita története keretében beszéli el az író. A történet az 1604. évben játszódik le, s azt helyben a mai napig is ismerik. A történet hitelességét valószínűsíti a község határában mai napig is ismert Magita dűlő s maga a Magita név is, ősi honfoglaláskori név. A történet keretében számos régi fogalmat használ a szerző. Legérdekesebb közöttük a temetkezési szokások között Hegyalján ma is szokásos "padlant" készítés. 3. Erdőbénye szempontjából rendkívül jó adalékokkal szolgál e munka, azon kívül kitűnő társadalmi korrajz is. Hiszen a dűlőneveken kívül, mint a Keresztonok , György mester kút , Pályinkás oldal , Hársas kút , Sajgó , Polonyi rét , Nagy Határ , Kásás tető , Barna máj , Fövenyes- ke , Szokolya tető , Kő kút , Bogárka vagy Bogátka stb. - foglalkozik a régi templom pusztulásával, a lakosság összetételével, jellemrajzával, a város gazdasági életével, kiváltságaival, a mészárszékek, korcsmák, boltok helyzetével, áruk és árak (húsnak fonty négy pénzz - hol egy Poltra) kérdésével s a hatalmaskodó helyi kiskirály szerepével a Baskó-Erdőbénye közötti határperben. 4. Sajnos a krónikában az Erdőbénye életében oly jelentős baskai veszedelemnek csupán indító okairól tudunk meg részleteket, magának a veszedelemnek a leírásáról s annak következményeiről - mivel a kézirat vége elveszett - semmit. Mi is volt hát az a baskai veszedelem, mely annak idején olyan óriási vihart váltott ki a közvéleményből s melynek következményeit számos erdőbényei család hosszú éveken át szenvedte. Erdőbényének és a szomszédos Baskónak az erdőbényei Fel-Hegyen volt egy közös legelőjük, amely Erdőbénye tulajdonában volt ugyan, de közös megegyezéssel évszázadokon át azon a baskóiak is legeltettek. Évszázadok múlva feledésbe ment az egyezség s a területet a baskóiak is magukénak tekintették. Az erdőbényeiek gondolván egyet 1818-ban kitiltották a baskóiakat a közös legelőről (a krónikás szerint Cseptsányi befolyására) . Erre a "baskói orosz emberek" az erdőbényeiek FelHegyen legelésző gulyáiból hat tinót elhajtottak s azokból többet le is vágtak, s a húst egym?^ között szétosztott.'/.. Az erdőbényeiek fel) borodása óriási ve s a sérelem nem maradhatott megtorlatlanul. De eszéljen erről egy korabeli jelentés, melyet Fekete Károly küldött tókus Lászlónak Zemplén vármegye főfiskálisának 1818 május végén: "A uaskaiak egynehányan még ;>. nap folyamán
