PAP MIKLÓS: Debreczeni Ember András és Maton János leírásai Tokaj-hegyalja és Zemplén településeiről (Documentatio Borsodiensis 6. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1987)

Debreczeni Ember András és Marton János munkájának helytörténeti jelentősége

szőlő ára 16 forint, az 1772. évi bő szüreten a kupecek a must 1 literjéért csak 1 pol túrát adtak. A kézirat második része - mely meggyőződésem szerint - Marton János munkája. Sajnos csak az 1-13. oldal maradt fenn, a többi rész elveszett. Időrendi sorrendben a történet az 1604-től, Alsó Bénye pusztulásától 1808-ig terjed, ugyanis a 9. oldalon megemlíti a szerző, hogy Erdőbénye 1808-ban kapta a városi rangot. Felmerül a kérdés: honnan merítette az író a forrásait? Erre a 3. oldal elején utal: "Régibb emberek históriájából, Ezeknek nyomósabb tapogatásából, Figyelemmel való megolvasásából, Ezeknek hiteles bizonyításából." Érdekes, hogy Alsó-Bénye pusztulását elbeszélve, nem tér ki a közbe eső időszak (1604-1800) történetére, hanem csak az 1800-1818-as évek idejében Erdőbénye és Baskó között keletkezett határvillongás és határper történetét írja le. Helytörténeti szempontból a munka már jóval kevesebb értéket tartalmaz, mint Ember András munkája, de e műnek is vannak olyan érdemei, érdekességei, melyek Erdőbénye szempontjából rendkívül fontosak és egész Hegyalja bortörténetére vonatkozó érdekességeket tartalmaznak. Ezek a következők: 1. Erdőbénye történetével kapcsolatban megemlít egy olyan szokást, amelyet eddig csak a perzsáknál és a rajnavidéki bortermő helyeken volt ismert. Ez a szokás az, hogy a perzsák s a Rajna mentiek törvényeiket, ítéleteiket részeg fővel hozták. Erre az a meggondolás vezette őket, hogy részeg fővel, ittas állapotban felszakadnak a gátlások, könnyebben kimondják a meztelen igazságot, merészebb kritikát gyakorolnak, tárgyilagosabbak, mint józanon. S amikor így meghozták törvényeiket, ítéleteiket, másnap józan fővel újra átvizsgálták azt s így került az végleges formába. Egyébként a perzsák ezért is használták "vallató szernek" a bort elfogott ellenségeiknél, bűnözőiknél. A dologban lehet is igazság, hiszen két magyar közmondás is alátámasztja azt: "Borban az igazság", "Ha meg akarod tudni az igazságot, jártasd a boros kancsót". Nos, eddig az egyetlen adat arról, hogy ez a szokás Hegyalján is járhatta, erre világosan utal Marton János verse: "A falunak volt egy meszelyes Kantája, A melynek tizen két itze volt Summája, Néha tréfából is egymást meg büntették, Tsak egy esküvésre ezt tele mérették, Ezt egy mással igen gyakran tselekedték, Sokszor a Törvényt is részeg fővel tevék. "