Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben (Documentatio Borsodiensis 5. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1988)

helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben elmű kötet. Mindez persze nem azt jelenti, hogy más munkáiban nem hasznosította a gyűjtött nagy és értékes anyagot. A Magyar Sajtó, a Vasárnapi Újság és a Pesti Napló cimű folyóiratokban is megjelentetett kisebb Írásokat, amelyekben a helynévgyűjtést propagálta, az azzal kapcsolatos tapasztalatait közzétette /I858: Magyar helynevek, I863: A helyiratok érdekében, 1864: Hazánk helynóvtára ügyében/. Történészként azonban érdeklődése egyre inkább Magyarország középkori történelme felé fordult. Főbb munkái: A perdöntő bajvivasok története Magyarországon /Pest, 1868./, Brankovics György rácz despota birtokviszonyai /Budapest, 1877./» A szörényi Bánság és Szörény vármegye története I-III, köt. /Budapest, 1880./, Száz politikai és történeti levél Horvátországból /Budapest, I885./ - Ám neve kétségkívül mégis helynóvgyűjtöményével forrott össze: az utókor számára azt a 69 hatalmas kötetet jelenti, amelyekben a becslések szerint valószínűleg egymilliónál is több földrajzi név található. Hogy Pesty Frigyes munkájának valódi jelentőségét lássuk, röviden és vázlatosan át kell tekintenténünk, hogyan állt, milyen eredményeket tudott felmutatni a földrajzi nevek gyűjtésében a tudomány akkor, amikor ő belefogott nagy vállalkozásába. - A helynevek iránti érdeklődésnek . a XIX. század elejéről ismerjük az első nyomait. Virág Benedek 1804. július 30-án kelt levelében arra buzdította Kazinczy Ferencet, hogy jegyezze fel azon vidékek legkisebb tavainak, folyóinak, stb. a neveit, a~ hol megfordul. Nincs azonban bizonyítékunk;arra, hogy Virág Benedek ilyen irányú érdeklődése egy általánosabb érdeklődés megnyilvánulása lett volna. De a század első negyedében már ilyen nyomok is mutatkoznak: a Thaisz Endre szerkesztésében megjelenő Tudományos Gyűjtemény 1819-ben közölte Perecseni Nagy László kis cikkét az Arad vármegye régiségei közé számitható halmokról, s mivel a cikkben csak néhány halom nevét tüntette fel a szerző, egy szerkesztői megjegyzés hangsúlyozta, hogy milyen fontos lenne a többi halom nevét is összegyűjteni, hiszen a nevek történeti következtetések levonására adnának lehetőséget. Ezután több, mint másfél évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Akadémia /ekkor még Magyar Tudós Társaság/ figyelme is ráterelődjók erre a kérdésre. Az 1837-ben tartott nyol-