KILIÁN ISTVÁN: Szűcs Miklós naplója, 1839-1849 (Documentatio Borsodiensis 3. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1981)

Szűcs Miklós naplójegyzetei

En inlázból lábbadozó Török Sándor barátomnál valék, midőn kiiitött u tüz, 's bár oda nem messze vélt, mindaddig- a' beteg mellért voltam, míg a' felettünk nem kezdett égni, ekkor pedig Zatrogh úr udvarába szaladtam, onnan a' beteg elvitele végett kocsit hozandó, de midőn visszamentem, a' beteg már nem volt hon, én pedig elrémülve láttam, hogy a' tűz a' színházba kapván, irányát házirnkra veszi, futottam tehát haza, 's itt a' padon &' sindelyt két helyen kivertem, vizes ponyvát terítettem (80 a) reá, 's magamat vizespemetével is elláttam, de a' tüz bár csakhamar a' klastromba kapott, midőn házunk elégése már bizonyos vala, - és az u.j templomba, sőt már a' fazekas útczába is - mégis házunk még nem hamar gyúlt meg, ez idő alatt, a' padról a' téli ablakokat, ajtókat, 'stb, lehordani segítek; de észrevévén, hogy nem sokára mindenfelől körül vesz bennünket a' tüz, miután a' 'saluk és vastáblák jól be voltak zárva, az ajtókat is becsuktuk, 's a' kerten kifele menekedtünk, hol a' kis faházban bútorok vonván magokra figyelmünket ezeket részint az istálóba, részint a

! kert közepére hurczoituk, mi közben a' kocsiszín, faszin, és istáló meggytiladván, elszomorodva kénytelenek valánk kedves lakhelyünket elhagyni, 's a' lángok martalékául engedni, a' fazekas utczán ki, a' Szelesre mentünk, !

s onnan egy hosszú udvaron át, a' posta utczára jővén, már akkor házunkat lángba borulva szemléltük. Innen az újváros utczára mentünk át, 's én majd onnan is visszatérve próbáltam a' fazekas utczáról udvarunkba a' kerten át bejönni, de a' kerti ház épen akkor borúit lángba, 's én visszatértem, 's egy egy kis idő közben vetésével többször megkísértem, a' nagy kapu felöl jönni be, de az iszonyú hőség és füst nem engedé, csak délutáni 3- óra tájon jöhettem be, midőn már a' cselédek bent valának, 's udvarunkat iszonyú elpusztultnak talá.lám, a' tüz még több helyt égetett, az udvarra kivont kocsi ós szekérnek, csak vasuk maradt, kerítéseink, a színek, kút, ketreczek, sertés ólak, szóval minden faépűletek hamuba omolvák voltak, a' kevés nappal ezelőtt behordott k. öl tűzifa is pará'stüzzé vált, az udvar felőli ablakok bepattogtak, sőt az ujsZnOba ablakán, melly a' tOrnáozra nyilván, nincs vastáblával ellátva, a' tüz bepattant, 's egy az ablak pólczán volt kosár a' benne volt kötés alatti harisnyával elégett, 's ha hirtelen nem éretik, a' tüzet tovább terjeszti a'