Végvári Lajos: Kondor Béla emlékkiállítás a Herman Ottó Múzeum képtárában - Borsodi kiállítás vezetők 3. (Miskolc, 1977)

Bevezető

tőleg teljes hagyatéki anyag a Magyar Nemzeti Galériában is bemutatásra került. Utóbbi gyűjteményt az állam megvásárolta és több múzeum közt szétosztotta. A Nemzeti Galéria vándorkiállításokkal népszerűsítette Kondor Béla művészetét.

Az 1956 nyarán készített Dózsa-soro- zatban szellemi elődeiről és stiláris rokonairól ad számot. Erasmus bölcselkedő fanyarsága és a vallásháborúk gyűlölködő szenvedélye egyaránt megragadták képzeletét. Ez a pályakezdő alkotás a magát kereső fiatal művész megkeseredett hitének és ítélkező indulatának dokumentuma. A mű eszmei-érzelmi töltésénél is fontosabbnak tűnik, hogy művészettörténeti elődeiről vallva egyben jövő útját is kirajzolja. A kora reneszánsz tudományos szelleme, valóságkutató áhitata, Signorelli anatómiai pontossággal ábrázolt rémlátomásai, Rembrandt sötétből felizzó kozmikus víziói, Uitz tömegeket formáló indulata mellett már megmutatkozik itt a 15—16. századi németalföldi művészek iránti vonzalma. A sokféle kitekintés ellenére a Dózsa-sorozatban még utalás sincs a XX. század avantgardista újításaira. Ez a tény a diplomamunka jelleggel és az akkori művészpolitikai helyzettel volna magyarázható: ám Kondor Bélát nem óvatossága késztette erre a magatartásra. További alkotásaival bebizonyította, hogy ars poeticájának része a XX. századi alkotások figyelmen kívül való hagyása.

1956 után a fiatal művészek nagy része kincskereső szenvedéllyel vetette be magát a korábban előlük elzárt, sőt eltitkolt avantgardista alkotások tanulmányozásá- 7 ba. Ennek hatására az új generáció mű-