H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)
Utolsó találkozása Kossuthtal
lönbséget üveglencsékkel kiegyenlíteni. Nem tudják. Hát következtetés az, hogy puszta szemmel vagyunk kénytelen nézni, s törekszem látni. Bajosan megy. Amely távolság az egyik szem látószögének megfelel, a másiknak nem felel meg, s így az, amelyikének meg nem felel, iparkolik alkalmazkodni ahhoz a törvényhez, amelyet Darwin „natural adoptation”-nak nevez, de bizony az erőlködésben belebomlik. Fáj. Szenvedek. Az írás nehezemre esik. De ha mégúgy felingerlem is szemfájásomat, meg nem állhatom, hogy egy perc elvesztegetése nélkül önt lelkem egész erejével ne kérjem, ne sürgessem, hogy fogadja el azt az állást, ha vele megkínál tátik. Ne habozzék, fogadja el. Értem éppen önnek scrupulusait, s becsülöm is, de a kérdésben levő esetnél indokolatlannak találom. Nem tudom, melyik költő mondta, hogy az ész az Isten: nem aggatódzom a kifejezés helyességében, hanem azt tudom és vallom, hogy ön az ész istensége religiójának apostolává van hivatva Magyarországba; és hivatva bevilágítani a dolgok mélyére ható értelmének fáklyájával a természet örök törvényeinek meg nem ismert, vagy rosszul ismert rejtekeibe. Ez az ön hivatása. Hát én azt mondom önnek az írás szavaival; Embernek fia! Próbálj a te néped ifjúságának a tudatlanság, meg a rosszul tudás ellen; ismertesd meg vele az őt környező természetet, hogy néped javára hasznát vehesse ismereteinek; hallassa meg vele a harmónia zengzetét, mely a ,,natura naturata” különbözőségeinek speciális rendeltetéseit, a ,,na_ turans”-rendszer egységébe összeolvasztja. Embernek fia! Prófétálj a tudomány revelá- cióival a te népednek, és legyen áldás, és lészen áldás a te munkádon! Saját érdekéről nem szólok Önhöz, mert tudom, hogy az önre nincs befolyással, ámbár nagy nyűg a szellem szárnyain a holnapi falat kenyér bizonytalanságának mai nyomorúságos gondja, csak arra figyelmeztetem önt, hogy a mai körülmények között többet használhat ön hazájának a tanári pálya terén, mint a po_ 31
