H. Szabó Béla: Herman Ottó és Lillafüred - Borsodi kiállítási vezetők 2. (Miskolc, 1975)

A révbe jutást jelentő Pók-fauna

János és Szily Kálmán. Jól ismerik a íiatalem_ bér erdélyi tevékenységét, és sokra értékelik. Rádöbbennek, hogy milyen veszteség, ha ezt a sokat ígérő tudóst hagynák kivándorolni. Tesznek számára egy ajánlatot, a M. Kir. Természet- tudományi Társulat nevében felkérve, hogy írja meg Magyarország pók-faunáját. Herman Ottó az ajánlatot elfogadja, pedig ez számára még mindig nem jelent biztos megélhetést, tekintettel arra, hogy tiszteletdíjat tudnak felajánlani, nem pedig állást. Frivaldszkyékat a magasabb rendű cél vezette, hogy Herman Ottóban sejtették azt a robusztus erőt, aki alkalmas arra, hogy megteremtse a természettudomány magyar nyelvű szakirodalmát, szaknyelvét.

Herman Ottó a zseni mesterfogásával oldja meg a sokrétű feladatot. Először gyűjtésanyagát teszi teljessé. Gyalogosan bejárja a Dunántúlt, a Duna.Tisza közét, majd a Hegyalja átkutatása után a Felvidéken fejezi be gyűjtőútját. Majd a hatalmas anyag rendszerezésére Doroszlón ver tanyát. Itt születik meg első nagy munkája, az 1876—79. között három kötetben megjelent Magyarország pók-faunája. A hiányzó szaknyelvet úgy oldja meg, hogy az ősi magyar takácsiparnak, a szövés-fonás mesterségének a ragyogó tősgyökeres szókincsét használja fel (4. kép). De bölcsen tudja azt is, hogy a külföld számára valóban csak egy nagy nyugati világnyelv lehet az az ajtó, melyen keresztül más népek tudósai

4. kép. Pókok és pókhálók a Pók-faunából

13