Várkonyi György (szerk.): Emlék-Kép. Centenáriumi kiállítás 1904-2004 (Pécs, 2004)
36 DRÁVA MENTI HORVÁT RAVATAL 20. század eleje DRAVA-BANK CROATIAN BIER Early 20th Century Az itt bemutatott berendezés a 20. század eleji állapotot mutatja be a Dráva menti horvát, katolikus népcsoportnál. A ravatalozás ebben az időszakban a halottas háznál történt. A lakást nem rendezték át. Maradt minden a helyén, hiszen régen az egy lakószobával rendelkező' házakban a családtagok is ebben a szobában aludtak. Gyász idején a ház “öltözete” is gyászos volt. A tükröket fehér szőttes kendővel takarták le, ezt csak a halotti tor végén szedték le. Az ágyakra fekete színű, bordürösen szövött ágytakarók kerültek. Amíg halott volt a háznál, a szobát nem fűtötték.A lakószobában a mestergerenda alá székeket helyeztek, erre deszkákat és egy szalmazsákot raktak. Ezt fehér lepedővel letakarták. Erre terítették a díszesen szőtt ágyteritőt, majd erre fektették az elhúnytat. Errefelé a gyász színe fehér volt. Egy évig teljes fehérben gyászoltak. A gyász mélységét a szövött női ing mintáinak sűrűsége és vastagsága mutatta. A második gyászév második felétől a fehér mellett már feketével szövött inget is viselhettek. Még az 1960-as években is házaknál ravatalozták fel az elhunytat. A hagyományőrzőbb családok még ebben az időszakban is házilag szőtt horvát szőttesekkel borították a ravatalt. A ravatal színét az elhunyt életkora határozta meg. Ha az elhunyt még hajadon vagy fiatal asszony volt, akkor a legdíszesebb, legünnepibb ruhában, koszorúkkal a fején temették el. A nagylányok egyik koszorúja az édesanya esküvői koszorúja volt, a másik téli zöld meténgből készült, melynek megkötése a bérmakeresztanya feladata volt. A ravatalon a test alá igen gazdagon és szélesen szőtt piros ágyteritőt (vilan) terítettek, a halottra pedig piros széles csíkokkal szőtt asztalterítőt tettek. Fiatal halottnál színes kasmír kötényeket és kendőket is terítettek a ravatalra, hogy a “moly ne menjen beléjük”. Ha az elhunytnak nem volt keresztgyereke, akkor mindkét keze a test mellett kinyújtva pihent, ha volt, akkor az elhunyt kezét a mellén összekulcsolták és erre tették a rózsafüzért. The display presented here shows the early twentieth-century condition of the Catholic Croatian ethnic group on the banks of the Drava. During this period the body was laid out in its home. The house was not rearranged. Everything remained in its original place, as in these one-room homes surviving family members also slept in that room. In the time of mourning the house was also “dressed” in mourning. The mirrors were covered with white woven cloths, which were not removed until the end of the funeral fest. Black fringed woven blankets were placed on the beds. As long as the deceased was in the house, the room was not heated. Chairs were placed under the main beam in the room, and planks and a sack of straw were placed on them. This was covered with a white sheet, which in turn was covered by a decorated woven blanket on which the body was laid. In this region white was the color of mourning. For one year the mourners dressed entirely in white. The depth of mourning was indicated by the density and thickness of the patterns on the women’s woven blouses. Beginning in the second half of the second year of mourning, black woven blouses were also worn along with the white. Even as late as the 1960’s the dead were laid out in their homes. In more traditional families the biers continued to be covered by home-made Croatian cloths at this time. The color of the bier was determined by the age of the deceased. If it was a girl or young woman, she was buried in her finest dress, with a garlands on her head. One of the garlands was the mother’s wedding garland, while the other was made of winter evergreen, the weaving of which was the task of the godmother. An ornate, wide-woven red blanket (vilan) was placed on the bier under the body, and a woven tablecloth with broad red stripes was placed over the deceased. For the young dead, colorful cashmir aprons and scarves were also placed on the bier, “to keep moths out.” If the deceased had no godchild, both hands were laid straight alongside the body; if there
