Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Valter Ilona: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Zala, Somogy, Tolna megyében
Valter Ilona A MAGYAR kEHESZPY ÁLLAMISÁG ÉpijÉSZEji EMLÉIíEÍ A DÉl-DUNÁNjülON - ZALA, somogy, joLna MEGYÉBEN Dél-Dunántúlon földrajzilag a Zala völgytől a Dunáig terjedő, a Balatontól délre lévő dombos-hegyes, völgyektől sűrűn szabdalt területet értjük, amelyen közigazgatási szempontból Zala, Somogy, Tolna és Baranya megye osztozik és amely vidéket délen a Dráva folyó határolja. I. (Szent) István király 1000-ben történt megkoronázása után először az ország nyugati részén, majd az ellenálló törzsi vezetőket keleten is legyőzve, a keleti területeken is hozzákezdett az állami és egyházi szervezet kiépítéséhez. Létrehozta a királyi vármegyéket és várispánságokat, megalapította a püspökségeket. Területünk a Szent István által alapított Veszprémi és Pécsi Püspökséghez tartozott. A Veszprémi Püspökséghez a király egyházi-közigazgatási szempontból - az 1009. évi oklevél szerint - Veszprém, Fehérvár, Visegrád és Kolon /a későbbi Zala/ várát és azok kerületét rendelte. A vármegyék területéneknek megfelelően alakultak a főesperességek. A zalai főesperesség Zala /kezdetben Kolon/ megye területét foglalta magába, kivéve a déli részt, amely 1092- től, amikor I. (Szent) László király megalapította a zágrábi püspökséget, annak bekcsényi főesperességét alkotta. A Veszprémi Püspökség területének ötödik, az 1009. oklevélben nem szereplő, vármegyéje Somogy volt. 1002 óta egyházi joghatóság szempontjából Pannonhalmához tartozott és csak később terjedt ki újra rá Veszprém egyházi fennhatósága. Bertalan veszprémi püspök egy 1240 nyarán kelt oklevele a káptalan tisztségviselői között, mások mellett, felsorolja a somogyi, zalai és a segesdi főesperest is. Tehát ekkor már létezett a segesdi főesperesség. A Pécsi Püspökség területének északi részén Tolna megye alakult ki és a megye területén 1217-től már van adat a tolnai és regölyi fóesperességre. A legelső templomokat a király alapította. A püspöki székesegyházak: Veszprém, Pécs, majd Zágráb mellett biztosan volt templom a fóesperesi székhelyeken, ezekről azonban nagyon keveset tudunk. Szent István 1001 körüli törvénykönyvében az ispánnal együtt szereplő papnak presbyter, illetve sacerdos volt a neve. A vármegyei ispánnal közösen indították el a templomépítést, különösen azután, hogy Szent István 1030 körül elrendelte, hogy minden 10 falu építsen egy templomot. Az ispán és a pap közösen járt el abban is, hogy a törvény értelmében a vasárnapot mindenki megünnepelje. A törvényhozó feltételezte, hogy egy-egy vármegye területén van elég templom, jobbára az ispáni várban, a várhoz tartozó faluban, vásáros és udvarhelyeken. Ezeknek a korai falusi templomoknak csekély nyomát ismerjük. Szerzetesi templomok A legelső szerzetesi templomokat e korszakban királyok alapították. Ilyen például a Szent István király által 1019- ben alapított zalavári bencés apátság, amely sajnos teljesen elpusztult a homokbányászat következtében. Csak Guilo Turco olasz hadmérnök 1569-es felvételi rajzából ismerjük alaprajzát. I. Béla király a Szent Megváltónak szentelt bencés apátságot alapított Szekszárdon 1061-ben. Saját monostorát temetkezőhelyének is szánta. A Pannonhalmi és a Pécsváradi Apátságokhoz hasonlóan kiemelt jogi helyzetet élvezett, mivel közvetlenül az Esztergomi Érsekséghez rendelték. Az apátsági templomot az 1960-as években régészeti ásatás tárta fel és falaiból romkert készült. A templom centrális elrendezésű volt, kilencosztatú terének középpontjában talán kupolával, keleti oldalán egyeneszárodású főszentéllyel és egy-egy félkörös mellékszentéllyel, a déli és az északi oldalak tengelyében egyeneszáródású kápolnával. Faragványos díszítéséből három nagyméretű félpillérfő és egy vállkő maradt fenn és ezek stílusa megfelel az elrendezés bizáncias jellegének. Ezek az alkotások azzal a faragványcsoporttal állnak szoros összefüggésben, melyek a bizánci művészet délkelet-európai variánsaihoz kapcsolódnak, s melyet a kutatás egy több évtizeden keresztül foglalkoztatott királyi műhellyel hoz kapcsolatba /Veszprém, Tihany, Pilisszentkereszt/. Ugyanakkor a szekszárdi farag vány ok motívumkincsük tekintetében e csoporttól némileg eltérő sajátosságokkal is rendelkeznek, melyek itáliai, bizantinizáló törekvésekkel hozhatók kapcsolatba. A török időkben a monostor elpusztult, s a 15. században épült vár nem volt jelentős.
