Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Valter Ilona: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Zala, Somogy, Tolna megyében
A Somogy vármegye központját képező, Kupavár nevet viselő ispáni várhegyen Szent László király 1091-ben Szent Egyed tiszteletére alapította meg a bencés apátságot, amely a cluny-i /Franciaország/ reformot elfogadó és a pápák támogatását élvező dél-francia Saint-Gilles-i bencés monostor leányegyháza lett, de megmaradt királyi kegyuraság alatt. Az egyházat a pápai politika irányában mutatott gesztusként Szent Péter és Pál apostol tiszteletére is felszentelték. Az alapítólevelet Szent László 1091-ben a Saint-Gilles-i apát és Teuzo pápai követ, valamint számos magyar egyházi és világi előkelő jelenlétében adta ki. A monostorban a 13. század elejéig kizárólag francia szerzetesek éltek, s a fénykorban /12-13. század/15-20 szerzetes lakhatott. 1417-ig fennmaradt a filiális viszony a Saint- Gilles-i anyaegyházzal. Az apátsági templom lényegében első alakjában maradt fenn a középkor végéig. Az alapítás táján tervezett, de nyilvánvalóan hosszabb ideig kivitelezett épület háromhajós, három félköríves apszisos, kereszthajó nélküli, hat pillérpárral tagolt, nyugati toronypáros bazilika volt, bizonyára síkfedésű, vagy nyitott fedélszékű. Északi oldalához a szentély közelében oltár felállítására is szolgáló melléktér csatlakozott. A belső teret egyszerű, kereszt formájú pillérek tagolták, a falak tagolására kívül-belül lizénákl szolgáltak. A templom északi részének falai téglából, déli részei vegyes tégla-kőfallal épültek. A templom szentélye magasabb volt a hosszház padlójánál. Az ötödik pillérpár vonalában a főhajóban falazott sír került elő - s ezt Szent László első nyughelyével azonosíthatjuk. A templom nyugati homlokzatán és déli oldalán egy-egy lépcsőzetes bélletű, oszlopok nélküli kapuzat maradványa származik az első korszakból. A templom több középkori átalakítás nyomait viselte, amelyek közül az egyik a 14. század végére tehető. Már az épület részleges pusztulását követte egy részének 16. század eleji helyreállítása. Ekkor az ötödik pillérpár vonalában falat emeltek. A templom berendezésének egyetlen ismert tárgya, feltehetően egy szentélyrekesztő volt, indadíszes keretező elemekkel és oszlopok hordozta íves fülkékkel. A sorozat egyetlen felismerhető tárgyú reliefje a Szent Egyed miséjének jelenetét ábrázolja, hátoldalának ívét két egymással szembeforduló oroszlán díszíti. A templom másik homlokkő faragványcsoportja a pécsi Székesegyház szobrászatával szorosan összefügg, még a 12. század végén készülhetett. A relieftáblák egy része inda- és rozettadíszes mellvédlap, a figurális reliefek /háromnegyed alakos álló Krisztus, arkangyal, Sámson, Péter, tövishúzó, griff ábrázolás/ funkciója nehezen rekonstruálható. A kolostor a templom északi oldalához a sekrestyétől nyugatra és a nyugati homlokzat elé lépve csatlakozik. Keleti szárnyából - a káptalanteremből - kis kápolna nyílik. A kerengő koragótikus architektúrájához gazdag épületszobrászati dísz tartozik. Vele azonos korszakból való egy töredékes SOMOGYVÁR - BENCÉS APÁTSÁG (SOMOGY MEGYE) Madonna szobor. E maradványok stílusa alapján a kerengő és a hozzácsatlakozó északi szárny építését a 13. század első negyedére keltezhetjük. 1556-ban a megerősített monostor a törökök kezére került és romos állapotban élte meg a 18-19. századot. Módszeres régészeti feltárás 1972-ben indult és mintegy 18 évig tartott. Részleges helyreállítás után a romterület múzeumi bemutatóhelyként látogatható. 36. kép Somogyvár, a kolostor kerengőjének helyreállított részlete (12. század) BATASZEK CIKADORI CISZTERCI APATSAG (TOLNA MEGYE) Magyarország első ciszterci apátságát II. Géza király alapította 1142-ben, a Bécs melletti heiligenkreuzi monostor filiájaként. A cikádori monostor II. Géza, III. István, III. Béla és III. András királyoktól kapott birtokokat és jövedelmeket. Apátjai 1197-1236 között fontos pápai és rendi megbízatásokban jártak el. Egy 1213-ban kelt pápai oklevélből az apátság jelentős szőlőgazdálkodására lehet következtetni. A tatárjárás idején, 1242-ben az apátság leégett. 1347-ben Töttös mester pilisi ispán és visegrádi vámagy 100 budai márkát és 12 lovat adott, amelyeknek segítségével a monostort helyreállították. 1357-ben a visitátor reini apát elrendelte, hogy a jól gazdálkodó apátságban a szerzetesek számát 12-re növeljék. 1382-ben az épületek ismét rossz állapotban voltak, a repedéseket ki kellett javítani. 1421-ből bencés apát állt a monostor élén és többé nem is került vissza a ciszterci rend kezébe. 1529-ben elfoglalták a törökök és 150 évig török várként funkcionált. 1687-ben szabadult fel a török iga alól. 1726-41 között a Bátaszékre betelepülő svá-
