Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Tanulmányok - Kárpáti Gábor: A kereszténység és államiság Baranyában
kezdetben a bizánci hatás érvényesült és csak a 8. század végén tapasztalható a nyugati kereszténység hatása a megerősödött Frank Birodalom nyomására. A hatalmát vesztett avar kaganátus vezetői, legalábbis a nyugati Kárpát-medencében már keresztények voltak. Pannonia népességének jelentős részét alkották a szlávok, akik Bizánc és Róma hatására a 9. században már keresztény jellegű államalakulatokat hoztak létre Közép-Európában (Nagy Morva Birodalom) a Balkánon (Horvátország, Ohrid környékén) és vazallus hercegségként az egykori Pannonia területén a Frank Birodalom részeként Mosaburg (Zalavár) központtal Pribina, elűzött nyitrai fejedelem vezérlete alatt. A keresztény szlávok hatása a magyar nyelvben is érezhető, tőlük kaptuk pl. karácsony szavunkat. A 9. században Pécs Quinque Basilicae néven püspöki város volt. A honfoglaló magyarok már korábbi kalandozásaik során megismerkedtek a keresztényekkel és a kereszténységgel. A vallás általános elfogadtatása azonban hosszú előkészítés után csak I. (Szent) István alatt történt meg. A Baranyában feltárt köznépi temetőkben a 10. század végén feltűnik a kereszt, ami a nép vallásosságának átalakulását jelzi. Az Árpádok által irányított és elfogadott missziós tevékenység Géza fejedelem és István király uralma alatt tetőzött. A régi és az űj hit képviselőinek végleges összecsapása Baranya közelében történt. A Koppány elleni felvonulás egyik bázisa Nagyváty, ispáni központ volt, de nyilván részt vett benne a többi fejedelmi várbirtok katonasága is. Ilyen volt Pécsvárad, amit István király a korona Magyarországra hozatalában oly pozitív szerepet vállaló Asztriknak adományozott. Az ezredforduló után alapított Pécsi Püspökség és a pécsváradi bencés monostor a kereszténység központjai lettek. A királyi birtok mellett e két egyház lett a megye legnagyobb birtokosa. A püspökség határai magukba ölelték Tolna megyét és a Dráván tűli Baranyát is. Az alapítólevél 1009-ből származik. „A Szentháromság, mint oszthatatlan egység nevében! István, Magyarország királya. Tudja meg minden most élő és az ezután élő híveink, püspökeink, határőr ispánjaink, nemkülönben kisebb rangú személyeink jelenlétében elrendeltük a pécsi püspökség megalapítását Isten és az összes szentjei dicsőségére. Bonipertust tettük meg oda püspöknek. Megállapítottuk és megerősítettük annak kiváltságait és határait. Az első határszakaszt Zemogny kis falutól Tapeon faluig húztuk meg, a másodikat Ozorától egészen az Almás vizéig: a negyedik, amelyet Kőároknak hívnak, a Dunától kezdődik és a Szávánál végződik. Hogy ez a hatalmunkból fakadó nemes cselekedet állandóan és bolygatatlanul fennmaradjon, az erről készített hártya oklevelünket pecsétünkkel megpecsételtettük. Ha valaki ezen határokat megsérteni merészelné, az annak nyomán fizessen 100 jó minőségű aranyfontot felerészben kincstárunknak, felerészben az említett püspökségnek, vagyis annak kormányzója számára, és hogy Isten haragjának eljöttétől is rettegjen, tudja meg, hogy az Isten: az Atya és a Fiú, valamint a Szentlélek, Isten anyja, a dicsőséges Szűz Mária és Szent Péter apostol - az ő tiszteletére alapítottuk az említett püspökséget - örök átka fogja büntetni, valamint azért Krisztus ítélőszéke előtt fog számot adni. Kelt szeptember elseje előtt 10 nappal, a 7. indikcióban. Történt Győr városában. (Győrffy György: Diplomata Hungáriáé antiqussima I. Bp. 1992 - fordította Érszegi Géza) A leírtakból kitűnik, hogy a történelmi Baranya megye területét keletről az Almás patak, északról az ekkor még Zselicnek nevezett Mecsek-hegység, nyugatról a Duna határolta. A püspökség, lévén a határ mellett marchio volt - tehát határmegye. Mivel Szent István államának határa a Száva volt, valószínűleg a püspökség addig terjedt ki. A Pozsegai-havasok (a Papuk-hegység) egyben etnikai határt is jelentettek. A történelmi Baranya kezdetétől fogva többnemzetiségű volt. Ezt a helynevek is bizonyítják. Jellemző, hogy pl. a Mecsek erdős oldalaiban jellegzetes szláv helyneveket találunk (Bisztrica=Gyorsfolyású patak, Dombó=Tölgyes stb.), a patakok, folyók mellett a megtelepedett magyarság országfoglalását ismerjük fel. A szláv erdőírtásos és a nagyállattartó magyar „telkes” földművelés békésen megfért egymás mellett. A megye tarka etnikai képét bizonyítják a sűrűn előforduló törzs- és népnév alapú helynevek, mint pl. kabar, székely, nyék, keszü, kér stb, és a személynév alapú helynevek: Árpád, Hetény, Tormás stb. A püspökség szentistváni megalapítása egyben e régi, törzsi, fejedelmi rendszerre szervezett szerkezet felbomlását hozta. Az újonnan kialakuló és elsősorban az egyházi hierarchiában nyomon követhető központok lehetséges eredete a fejedelmi, királyi udvarház (pl. Pécsvárad), illetve egyes nemzetségek birtokteste. A hatalom képviselői központjai a 10-13. században a földvárak voltak. Két ispánság székhelyet ismerünk: az egyik a megyének nevet adó, a mai horvátországi Baranyában levő Baranyavár, a másik a székely ispánság központja, Nagyváty. Ugyanakkor több ilyen fejedelmi - királyi udvarház létezett Baranya megyében: Pécsvárad, Pécs, Földvár, Szekcső. A vármegye székhelye nyilván Baranyavár volt, amit a legfontosabb északi-déli hadiút hídfőjén, a Nándorfehérvárt Székesfehérvárral összekötő út mentén építettek. Az ispánsági vár Doldumast (Hosszú híd) neve (az Eszék fölötti lápos területen átívelő út) is fontos stratégiai szerepére utal. A megye életét alapvetően meghatározó püspökség mellett természetesen a megyei gyűléseknek is szerepük
