Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Dercsényi Balász: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Baranya megye középkori templomai
helyébe egy neogótikus épült négy év múlva s ebben a stílusban alakították át a teljes épületkülsőt. Leglátványosabban a déli bejárati előcsarnok mutatja a historizálást, stílusutánzást. A templombelsőt a reformátusok többször is kifestették. Öt periódust sikerült a restaurátoroknak felmutatni. Ezekből a második, többek között a szentély középpillérén fedezhető fel, és a „B.B.A.D. 1582.” felirattal datálható. 1640 körüli a boltozati bordák festése, valamint a diadalíven látható virágos töredék. 1687 előtt készült az a legnagyobb mértékben és viszonylag összefüggő felületen megmaradt virágmintás ornamentika, amely a szentély déli falán fedezhető fel. Ezzel egykorúak lehetnek a latin nyelvű, de gótbetűs feliratokat hordozó táblák, míg az utolsó festés 1782-es és a reneszánsz ornamentikát idézi, illetve azt újította meg. Mecseknádasd Szent István király nevét viselő temploma a falutól kissé távol, a temetőben áll. Magát a községet 1296-ban, mint possesiot és várat említik. A 15. században a Kórogyi, Maróthi és a Monostori család tulajdona. A török idején népes és jól adózó község, de felszabadulásakor már csupán húsz református család él itt s őket egészítették ki a nagy számban érkező németek. Ők előbb Szent Klián titulust adták a templomnak, de 1721-ben már Szent István névvel illették. A név feltehetően egy 1296-os határbejárásból eredeztethető, mert ab-14. kép Mecseknádasd, Szt. István kápolna déli homlokzata előtérben a temetővel (13 - 14. század). ban egy „ecclesia Sancti Regis” név szerepel s ez alatt Szent Istvánt értették. A műemléki kutatás tisztázta a templom építéstörténetét. Az első épület kisméretű, egyhajós, négyzetes alakú, donga boltozatos, keletek szentélyű volt. A 13. század derekán épülhetett s nem sokkal később tornyot is tettek hozzá, majd sekrestyét. Rövidesen ismét kicsiny lehetett, mert a 14. század elején hajóját megszélesítették, szentélyét megnagyobbították és osszárium (csontház) is épült a sekrestyéhez, mert a kerítőfallal körülvett kisméretű temetőből gyakran felszedett sírok csontjait ide gyűjtötték. A templom közelében egy támpilléres torony maradványai is előkerültek. Az ásató régész szerint 14. századi. A templombelsőben, a diadalív hívek felé néző lapján freskó-töredékek kerültek elő. A táblaképszerűen bemutatott figurák nehezen értelmezhetők, feltehetően Szent Dorottya legendájához köthetők a képek. IRODALOM Gosztonyi Gyula: A mánfai templom. Technika XX. 1939. 236-39. Bodor Imre: Mánfa, rk. templom. Kutatás, dokumentáció (1973) az OMvH Tervtárában Gosztonyi Gyula: Baranya középkori templomai. Technika XXTV. (1943) Győrjfy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp. 1963 A pécsi egyházmegye Schematizmusa. Pécs 1981. Marosi Ernő: Magyar falusi templomok. Bp. 1978. Kozák Károly: A román kori egyenes szentélyzáródás hazai kialakulásáról. Magyar Műemlékvédelem 1961-62. Bp. 1966.111.134.1. Entz Géza: Még egyszer a nyugati karzatokról. Epítés- Építészettudomány XII. (1980) 133-142.1. Dercsényi Dezső: Baranya középkori templomai. Corvina Kiadó Bp. 1984. Piovano, Claudia: A siklósi plébánia templom falképei. Műemlékvédelmi Szemle 1997/1-2. 65-94.1. Maráz Borbála: Pécs-Jakab-hegy - Természetvédelmi terület. TKM Kiskönyvtár 197. (1985). Levárdy Ferenc: Cserkút Árpád-kori templom TKM Kiskönyvtár 268(1987) Mendele Ferenc: Nagyharsány Középkori templom TKM Kiskönyvtár 272 (1987) Mendele Ferenc: Pécs-Málom Középkori templom TKM Kiskönyvtár 273 (1987) Gállos Orsolya-Kozák Károly: Pécsvárad - Műemlékek. TKM Kiskönyvtár 330 (1989) Lővei Pál-Boromisza Péter-Prokopp Mária: Siklós Plébániatemplom. TKM Kiskönyvtára 52o (1995) L. Imre Mária: Mecseknádasd Műemlékek. TKM Kiskönyvtára 588 (1998) (A tanulmány fotóit készítette: Lantos Miklós)
