Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)
Dercsényi Balász: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Baranya megye középkori templomai
A bencés kolostor első - 1038-ban felszentelt - temploma egyhajós volt, keleti végében félköríves boltozott apszissal. A hajót sík mennyezettel fedték be és csak kb. száz évvel később készülhetett a mai boltozat. Ennek középpillérében a korábbi templom több töredékét beépítették. A faragványok - többek között három töredék egy reliefből - Levárdy Ferenc művészettörténész szerint a somogyvári kőfaragók alkotásaival rokoníthatók. Pécs és Somogyvár kapcsolata bizonyosra vehető, az a műhely dolgozott ott, amelyik a pécsi székesegyházon. A pécsváradi apszisban egy arkangyal mellrészletét is feltárta az ötvenes évek végén végzett helyreállítás. Tóth Melinda művészettörténész szerint a freskó a 12. század közepén készült felső-itáliai (lombard) bizantinizáló stílusban. Feltűnő azonban, hogy az Árpád-korban oly gazdag apátság megelégedett ilyen kisméretű (mindössze 7,15 méter széles és 13,8 méter hosszú) templommal, még ha fölötte egy másik is volt. Eredetileg ugyan nyugat felé még folytatódott a tere, de az épület így sem lehetett lényegesen nagyobb, mert a külső és a belső kaputorony, tehát a vár középkori bejárata, útját állta. Pécsváradon még három templomot említenek a középkori oklevelek. Az apátság közelében állt a Szent Péterről elnevezett, Olaszfalván — ahol német és olasz telepesek laktak - a templom Szent Miklós, a távolsági kereskedők védőszentjének nevét viselte, míg a harmadik, a Mindenszenteké volt és ma a temetőben áll. Alapítója Domoszló herceg volt, s mivel a templom oltára elé temették, a szentély mindenképpen 11. századi. Közepes méretű és jövedelmű volt, ezt mutatják a pápai adólajstromok. Alaprajza - négyzetes szentély és hosszúkás hajó torony nélkül - a hetvehelyihez volt hasonló. A 14. században alakult ki a mai megoldás, akkor nemcsak hozzátették tornyát, hanem ahogy Mánián is, a templomterét is kibővítették, kiszélesítették. Nagvharsánv Nagy- és Kisharsányt, a Szársomlyó lábához települt falvakat, 1235-ben említik először, mint a Buda felé vezető út melletti településeket. 1247-ben a „hétfői vásárra vezető utat” nevezik meg. Harsány kereskedelmileg jelentős helyen volt, s így nem meglepetés, hogy az 1289- ben említett Mindenszentek egyházának papja, Domonkos 1332-ben 50 báni dénár pápai adót fizetett. Ez a summa viszonylag komoly településre és nagyobb templomra utal. A település 1249-ig Baranyavárhoz tartozott. IV. Bélaa tatárok elleni hathatós védekezés reményében - Balog (Sinester) Miklós dubicai ispánnak, a király tárnokmesterének adta, akinek vára állt már a Szárhegyen. Egy ily jelentős helyen már 1241 előtt is kellett templomnak, sőt A kutatás bebizonyította, hogy a mai épület nyugati felében egy hajós, keletek szentélyű, nyugati tornyos templom „állt” a 13. században. Ebből a hosszfalak tekintélyes magasságú része megmaradt, a nyugati és keleti falait a régészeti kutatás tette ismertté, sőt az is kiderült, hogy kegyúri karzata is volt, melyet két oszlop tartott. A falak nem voltak oly erősek (vastagok), hogy a boltozatot elbírták volna. Síkfödém fedte a néphajót. A déli oldalon - mint pl. Cserkúton - kiugró, timpanonnal fedett kapu állt, három résablak lehetett felette, de épen csak egy maradt meg. Az Árpád-kori részt csontfehér mészhabarccsal vakolták be. önálló plébániának is lennie. Ez az 1289-ben Mindenszentek névvel illetett templom volt. 24. kép Nagyharsány, ref. templom déli homlokzata a helyreállított kapuval. (13-15. század) A későgótikus, 15. századvégi bővítésben született a szentély, melyet idomtéglákból kialakított hálóboltozattal fedtek be. Három kőrácsos, mérműves ablak világítja meg és csúcsíves diadalívvel kapcsolódott az Árpád-kori részhez. A szentély — hazai viszonylatban - egyedülálló érdekessége a központjában emelkedő, idomtéglából falazott nyolcszögű pillér, melyre a későgótikus hálóboltozat támaszkodik. A pillér és a falak hordozzák a boltozatot s a bordák - ezidőben már gyakran - díszítő jellegűek. A török hódoltság első évtizedeiben előbb az unitáriusoké, majd a reformátusoké, akik 1756-57 során egy-egy karzatot is emeltek. A középkori torony 1896-ban ledőlt,
