Maráz Borbála: Marcus Aurelius bronz császárportré a római kori Lugioból. (Pécs, 1997.)

a könyvben a IL századi sztoicizmusra oly jellemző pesszimizmus, a szomorú lemondás hangja is: „Az emberi élet tartama pillanat; az anyag változó, az érzékelés homályos; egész testünk összetétele könnyen romlandó; a lélek ide-oda kapkodás; a szerencse kifürkészhetetlen; a hírnév bizonytalan. Egyszóval: minden testi dolog rohanó vízfolyás, minden lelki jelenség álom és ködkép, az élet harc és számkivetés, az utókor dicsérete feledés." vagy: „Maholnap hamu és csontváz vagy, puszta név, vagy még név sem. S a név? Hang és visszhang. S az életnek oly sokra becsült javai? Üresség, rothadás, kicsinyesség, kutyák marakodása, majd kacagó, majd síró gyermekek perpatvara. " Az élet elröppenő pillanat-mivoltának érzése, a magányba-menekülés és fáradt, rezignált gondolatok hatják át a császár Elmélkedései-t, amelyeknek legalább egy részét a pannóniai hadszíntéren, valahol a Garam mentén és a carnuntumi táborban írta „Önmagához". Naplószerű meditációiból tisztán tárul elénk a filozófus császár egyénisége, aki számára a császári udvar volt a mostoha, a filozófia pedig az édesanya. Az Elmélkedésekből mindazonáltal a császár szól, az uralkodás gondját és kötelességét soha nem feledő, megfontolt és bölcs férfi hangján: „Minden órában szigorúan tedd fel, hogy mindenkori ügyeidben római és férfi módjára pontosságra törekvő, mesterkéletlen méltósággal jársz el, s hogy minden más elfogultságtól megszabadítod magad. Ezt eléred, ha minden tettedet úgy intézed, mintha az volna az életben az utolsó ..." „A benned lakozó istenség igazi, érett, közügyek iránt fogékony férfit irányítson, aki római, aki császár, aki mindent elrendezett magában, s így nyugodt lélekkel, minden megkötöttségtől szabadon várja az életből visszahívó kürt szavát../'. Marcus Aureliusról jónéhány, bronzból vagy márványból készült portré, ábrázolás maradt meg az utókorra. Közülük a legismertebb az a lovasszobor, amely 170 körül készült és a csodával felérő módon maradt meg az utókorra, és amelyet Michelangelo Rómában, a Capitolium terén állíttatott fel 1538-ban.