Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A bronzkor Magyarországon - A késő bronzkor utolsó évszázadai (Kemenczei T.)

A magyar Alföldön, a Középső-Tiszavidéken a Kr.e. 8. századból olyan temetők kerültek a napvilágra, amelyek nem urnasírokból, hanem zsugorított vagy nyújtott helyzetben fekvő csontvázakat rejtő temetkezésekből álltak. Ezek még urna alakú agyagedényeket, tálakat vagy füles csészéket, egyes esetekben bronzvagy vasékszereket, zabiákat, kantárszíjgombokat is tartalmaztak. Az ezeket a sírokat hátrahagyó népcsoport temetkezési rítusa tehát eltért a korábbi alföldi lakosságétól. A vastárgyak azt bizonyítják, hogy a vas feldolgozását már jól ismerték. Hasonló emlékanyag a dél-ukrajnai, déloroszországi sztyeppevidékről ismert még, amelyet ebben a korban a kimmer nép uralt. Ennek a népnek a történetét asszír és görög írott forrásokból ismerjük. Ezek szerint a Kr.e. 8. század második felében a kimmerek a Kaukázuson átkelve Elő-Azsiában folytattak hadjáratokat. Egy csoportjuk a sztyeppevidékről nyugat felé, a Balkán-félszigetre nyomult. Feltehetően ennek a hadjáratnak a során vándorolhattak be kisebb, keleti eredetű népcsoportok a Kárpát-medencébe, ahol a magyar Alföldön telepedtek le. Ettől a népmozgástól kezdődően számítja a régészettudomány a korai vaskor kezdetét ebben a térségben. A vastárgyak használatának elterjedése nem jelentette a bronzművesség megszéínését. Nemcsak ékszereket, hanem fegyvereket, eszközöket is készítettek a korai vaskorban még bronzból. Több, a Kr.e. 8. századból származó olyan kincslelet került elő a Kárpát-medence keleti felében és a Dunántúlon, amelyekben bronz zabIák, lószerszámdíszek, balták, karperecek voltak. Ebben a korban az aranyművesség is virágzott. Az ékszerek, díszgombok egy részének megformálásánál az ötvösmesterek a ciszkaukázusi művészet forma- és motívumkincséből merítettek. A Közép-Tisza-vidék korai vaskori lakossága számarányánál, területének nagyságánál aránytalanul nagyobb hatást gyakorolt a közelebbi és távolabbi vidékek népeinek kézművességére. Ennek oka az volt, hogy olyan ismereteket vehettek át tőle (új típusú lószerszámzat, fegyverzet, vasművesség technikája), amelyek igen hasznosnak bizonyultak. A Kr.e. 7. században új korszak kezdődött a Duna-Tisza-vidék népeinek történetében. A Kárpátoktól keletre fekvő szkíta kultúrkör területéről betelepült népcsoportok a korábbitól teljesen eltérő kerámia- és fémtárgyak készítését honosították meg. A fémművességben uralkodóvá vált a vas feldolgozása; bronzból eszközöket tovább már nem gyártottak. Elhalt az a szokás is, hogy fémtárgyakat helyezzenek, rejtsenek el a földbe. A Dunától nyugatra eső vidék a közép-európai hallstatti kultúra része lett. Ezekkel a változásokkal az egész Kárpát-medencében véget ért az a folyamat, amely a vaskori civilizáció teljes elterjedéséhez vezetett.