Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)
A magyarországi bronzkor fémművessége - Rézkori hagyományok és a bronzkori technika kezdetei (Ecsedy I.)
A ma gyarországi b ronz kor fi mm ű vess ége Rézkori hagyományok és a bronzkori technika kezdetei Előzmények WHM metallurgiai tevékenység hagyommm mányai a Kárpát-medencében is az újkőkori kultúrákig nyúlnak vissza. Az ásványi nyersanyagok iránt megnövekedett igény együtt járt az első földművesek életmódjával, és eleve magában rejtette a fémműves próbálkozások lehetőségét is. A lehetőség azokon a területeken valósulhatott meg, ahol a termésréz és a felszínközeli színes rézércek könnyen fellelhetők voltak. így Erdély területén már a korai újkőkorból ismertek rézleletek. Ezt az alkalmanként sikeresen megpróbált kezdetleges fémművességet jelzik azok a leletegyüttesek, amelyekben egymás mellett fordulnak elő termésrézből és rézércből, többnyire malacukból készült gyöngyök és kisebb tárgyak is. Ezeknek a leleteknek a száma az újkőkor középső szakaszától kezdve egyértelmű növekedést mutat. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az újkőkor legkorábbi szakaszaiban a helyi ércek felkutatása, kiaknázása és cseréje ugyanazon kultúra közösségeire korlátozódott, egyegy kisebb népcsoport területén belül maradt. A fémművességi tevékenység kezdete a helyi ércek kísérleti, próbálkozó jellegű felhasználásának hosszú folyamata volt, amellyel az újkőkorban egymástól távoli területeken számolhatunk anélkül, hogy valamiféle kulturális kapcsolatot vagy az ismeretek diffúziószeréi terjedését kellene szükségképpen feltételezni közöttük. Mint említettük, ez a folyamat együtt járt az újkőkori életmód terjedésével. A régészeti leletanyag tanúsága szerint az őskori fémművesség az alkalmi és kísérleti jellegű próbálkozások után, a már eredményes mc>dszerek széles körű alkalmazásával vette kezdetét. A korai rézkor, a tiszapolgári, késői Vinca, GumelniÇa kultúrák anyagában a rézleletek mennyisége rendkívüli arányú növekedést mutat, megjelennek az aranyékszerek is. Ez arra utal, hogy a rézkort megelőző periódusban, a késői újkőkorban történt meg a hosszú időn át tartó földművespróbálkozások eredményeinek összegződése. A késői újkőkori fémművesség mintegy előkészítette a termésrezet, valamint az oxid- és karbonátérceket (kupnt, azurit, malachit) használó rézkori metallurgiát. A technológiai kontinuitásra a kulturális-etnikai folyamatosság keretében, a rézbányák növekvő intenzitású használata mellett ment végbe mindenütt a Kárpát-medence körzetében a Cucuteni, a Boian és Gumelniça, valamint a Vinca kultúra területén. Ennek az autochton fémművességnek szembetűnő sajátossága, hogy leletei közül hiányoznak a fémolvasztás és fémöntés eszközei és szerszámai. (Jól ismert, hogy a korai bronzkori Ezero B-Mihalic-Vucedol-időszakhoz tartozó fémművességet éppen az öntőformák, tégelyek, agyag fvávókák, sőt olvasztókemencék nagy száma jellemzi). Ezeknek a leleteknek a hiánya a késői neolitikumban még könnyen indokolható: a kezdetleges olvasztáshoz és a salak összetöréséhez nemigen volt szükség speciális eszközkészletre. A kis rézdarabkák összegyűjté-
