Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)
A bronzkor kutatása Magyarországon: a múlt és a jelen (Kovács T.)
a cserealapot képező termékfelesleg létrejöttének feltételeit. Az áruvá vált felesleg olyan értéket képviselt, amelynek felhalmozása már az egyénnek is érdeke volt. Bizonyos értelemben tehát a kincs legősibb formája az olyan áru volt, amelynek értékét ritkasága is növelte. Az újkőkorban ilyen volt néhány kőféleség, s különösen az áttetsző, jól hasadó, éles felületek kialakítására alkalmas - a Tokajihegységben bányászott — obszidián. A fémmegmunkálás elterjedése révén a folyókból nyert ill. a kibányászott arany mellett a réz, majd a Kr.e. 2. évezredtől a bronz lett az akkor élt közösségek meghatározó értékmérője, egyúttal a gazdagság és a hatalom szimbóluma. Európa őskori kincsleleteinek nagy többsége ebből az időből származik. A Magyarországon, de nyugodtan mondhatjuk, a Kárpát-medencében előkerült, különböző funkciójú tárgyakat magukba foglaló arany- és bronzkincsek döntő többsége nem szakember által végzett ásatásból származik. Ebből adódóan a tálalási helyükre ill. az eredeti helyzetükre vonatkozó megfigyelések és adatok igen hiányosak. Természetesen olykor maguk a leletek sem teljesek (egyes tárgyaik elkallódtak), amit vagy a ránkmaradt feljegyzésekből lehet tudni, vagy pedig az egykorú kincsleletekkel történő összevetés révén lehet kikövetkeztetni. Ezért aztán meglehetősen behatárolt a mindenre kiterjedő,modern igényű tudományos vizsgálatuk lehetősége. Sok évtizednyi kutatás után a bronzkori kincsleletek létrejöttének és funkciójának meghatározására a következő lehetőségek kerültek előtérbe: — a társadalomban kiemelkedő szerepet betöltő egyének, családok esetleg generációról-generációra öröklődő értékei, egyes esetekben hatalmi szimbólumai voltak; — különösen a nagyobb számú ép és hibás vagy törött tárgyakat magukba foglaló együttesekre vonatkozóan: fémműves ill. fémműhelyek beolvasztásra szánt tárgyai lehettek; — vándorkereskedők valamilyen okból elrejtett tulajdonát képezték; — általunk nem ismert szentélyekben, kultuszhelyeken elhelyezett ill. folyókba, mocsarakba vetett áldozati tárgyak voltak; — az eddig leggyakrabban hangoztatott felfogás szerint a kincsleletek többségét kisebb-nagyobb migrációk, háborúk idején rejtették el, s ennélfogva eseményjelző szerepük fontos támpontot képez a kutatás számára. Altalános értelemben a feltevések mindegyike szóba jöhet. De bármely kincslelet esetében csak összetétele és a korabeli gazdasági-társadalmi viszonyok mindenre kiterjedő ismerete alapján szabad konkrétabb feltételezésekbe bocsátkozni. Ezért alább mi is korszakonként vizsgáljuk a szóba jöhető lehetőségeket. A kiállítás célja persze ennél sokkal több: a bronzkor talán legsajátosabb emlékeire, a kincsleletekre építve adni képet majd másfél évezred történéseiről, s bepillantást nyújtani a sok szempontból meghatározó szerepet betöltő régió bronzkori lakóinak életébe.
