Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)
A bronzkor Magyarországon - A bronzkor kezdete (Ecsedy I.)
A bronzkor Magyarországon A bronzkor kezdete nl/ egyes őstörténeti korszakok, így Emm a bronzkor elnevezése a régészetben hagyományosan történik, az elnevezés alapja a jellemzően új anyagok és technológia megjelenése. Az így kialakult terminológia alkalmazása, az egyes őstörténeti korszakok kulturális tartalmának meghatározása a jól körülhatárolható nagyobb régiók esetében általánosan elfogadott keretek között stabilizálódott. A balkáni-égei területeken a többrétegű, folyamatos fejlődésű „városok" legkorábbi korszaka, a sztyeppevidéken a halomsírok (kurgánok) építésének kezdete, az Alpok vidékén az ónbronzok készítésének első időszaka számít korai bronzkornak. A Kárpát-medence középső része viszont egyik szomszédos régiónak sem integráns része kulturális, illetve történetifoldrajzi értelemben, ezért sajátos fejlődésének megismerése ezektől eltérő periódus elnevezések és korszakhatárok bevezetésével járt együtt. A terület kulturális sajátosságai alapján a magyarországi ősrégészet a Kárpát-medence bronzkorának kezdetét a késői rézkor hatalmas kulturális tömbjének, a badeni kultúrának a megszűnését követő új kultúrák megjelenéséhez kapcsolja. A radiocarbon módszer alkalmazásával és a dendrokronológia segítségével nyert eredmények szerint a rézkor és a korai bronzkor fordulója a Kr.e. 3. évezred első harmadára tehető. A vucedoli, makói, somogyvári-vinkövci, harangedényes és nagyrévi kultúrákat tehát korai bronzkori kultúráknak tartjuk annak ellenére, hogy ezek korszaka évszázadokkal megelőzi a Kárpát-medencétől nyugatra bronzkorinak meghatározott kultúrák kezdetét. Történelmileg jól indokolható ez a felfogás, ha figyelembe vesszük, hogy a sajátosan bronzkori jellegű fémműves technológia a fentebb felsorolt kultúrákkal együtt jelenik meg. Ez a fémművesség nyilvánvalóan és egyértelműen kapcsolódik ahhoz a fémművességi körhöz, amelyet az Egeikum korai bronzkora, és főleg a Fekete-tenger-vidéki metallurgia alkot. Termékei, a jellegzetes nyéllyukas balták, a vésők és a tőrök első felbukkanása a Balkán középső és északi részén a Mihalic-i és vucedoli kultúrák leletanyagában mutatható ki. Hosszú évtizedek kronológiai bizonytalanságai után ma már megállapíthatónak látszik, hogy az Egei-tenger vidékén a korai bronzkori települések koncentrációjának időszaka tulajdonképpen azonos azzal, amelyben a késői badeni, késői coÇofeni, kosztoláci kultúrákat követően a Balkán északnyugati részén a vucedoli kultúra jól szervezett egysége, megerősített, központi telepei és sajátos fémművessége létrejöttek. A kulturális fejlődésnek ezt a párhuzamosságát is figyelembe véve, minden okunk megvan arra, hogy a vucedoli kultúrát a korai bronzkorhoz soroljuk. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a vucedoli kultúra jellegzetesen intenzív településeinek elterjedési területétől északra a késő rézkori kultúrák utódai éltek, így elsősorban az akkoriban a Duna mentén, de máshol is észak felé elmozduló kosztoláci kultúra népessége.
