Ecsedy István - Kemenczei Tibor - Kovács Tibor: A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa (Pécs, 1995)

A bronzkor kutatása Magyarországon: a múlt és a jelen (Kovács T.)

menyeinek, gazdasági változásainak, időrendi kérdéseinek megítélése szakmai viták kereszttüzében formálódik, részleteit tekintve — márcsak az új forrásanyag kínálta lehetőségek, a megújuló módszerek, s nem utolsósorban a természettudományos vizsgálati eredmények révén — gyakorta változik. A legtöbb polémiát kiváltó kérdések közül itt csak néhányra utalhatunk. A történettudomány, s ezen belül a régészet számára is mindig a legnehezebb feladatok közé tartozott azon gazdasági folyamatok, életmódbeli változások valós felismerése, amelyekhez adott politikaitársadalmi viszonyok között — békeidőben és háborúk során — kisebb-nagyobb etnikai átcsoportosulások kapcsolódtak. A nehézséget elsősorban az okozza, hogy végső soron statikus állapotot megőrző tárgyi bizonyítékokból kiindulva kell megtalálni a változások kiváltó okát, adott események bekövetkezésének indikátorát, és lehetőség szerint folyamatában regisztrálni eredményét. A vándorlások általánosítható vonásainak felismerése teremtette meg az elméleti alapot a gyakorta adathiánnyal küszködő régészet számára ahhoz, hogy olyan esetekben is felvázolja kisebb-nagyobb területeket érintő népmozgások (inváziók, migrációk) elméletét, amikor azok jellemzői közül csupán egy

7 vagy alig néhány ismérv jelenlétét lehet kimutatni. Az is igaz, hogy a forrásanyag hiányából fakadó bizonytalanságok miatt szinte egyidejűleg megszülettek a „tagadás-elméletek" is. Földrajzi fekvéséből következően a Kárpát-medence lakossága — népmozgások, kereskedelmi kapcsolatok révén — közeli-távoli régiók eltérő eredetű és összetételű, különböző fejlettségi szinten élő népességeivel került kapcsolatba. Ennek eredményeként, sok más területtől eltérően, igen sokszínű és korszakonként, de szűkebb időhatárokon belül is gyakran átalakuló emlékanyag maradt ránk a bronzkor évszázadaiból. Részben ezért, részben kutatási hiányosságokból adódóan, nem egyszer csak bizonytalanul lehet egyes népcsoportok törzsterületét és anyagi kultúráját meghatározni, változásaikat nyomon követni. És ezzel összefüggésben, valamely régészeti kultúra önálló életének időhatárait körvonalazni. Más szavakkal: a Kárpát-medence bronzkori etnikai képét hitelt érdemlően felvázolni. Igaz, ehhez eddig a történeti antropológia sem biztosított elegendő támpontot. Sokszor problematikus az anyagi kultúra vagy a szellemi élet terén egymásra ható népcsoportok kapcsolatainak tényleges tartalmát meghatározni. „Egyszerűbb" a kereskedelmi érdekviszonyok létének bizonyítása, ha a kutatás ismeri adott közösség potenciális csereáruját. A tárgyalt korban meghatározó értékkel bírt — az arany mellett — a bronz előállításához szükséges réz és antimon, feltehetően a félkészáru, valamint a két fémből gyártott késztermékek, azaz: az arany és bronz eszközök, fegyverek, ékszerek. Vizsgálva Európa feltételezetten ill. bizonyítottan a bronzkorban is kiaknázott érclelőhelyeit (17. kép), szembetűnik, hogy a Kárpát-medence északi és keleti vidéke rézben és aranyban gazdag volt, viszont az antimonelőfordulások tőle távolabbi vidékeken találhatók. A mondhatni minden korban kedvelt borostyán elsősorban a Baltikumból jutott el a bronzkori Európa majd minden részébe. A brit szigeteket leszámítva, Észak-Európa viszont ércszegény vidék-