Várkonyi György (szerk.): Uralkodók, szentek és amatőrök. 18. századi portré-miniatűrök a Habsburg-Lotharingiai házból - A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai (Pécs, 1999)

táriszentség társulatának bécsi festő készítette szentképes címlappal ékesített naplóját maga a császárnő adományozta, sőt mint a társulat elsőszámú tagja, azt aláírásával is hitelesítette.14 Ezek az ajándékok azonban nélkülözték az udvarban szokásos reprezentációs attitűdöt, hiszen a többé-kevésbé ügyetlen, vagy ügyesebb képecskék nagyon is személyes, szívhez szóló darabok. A szentképek a kegyes jámborság szeretetteljes ajándékaiként a személyes lelki nyavalyák és örömök közvetlenebb ismeretét, megélését s az általuk remélt tisztulást is jelentették.

A fenti adatok tanúsága szerint az uralkodói pár kedvelt időtöltése volt a rajzolás és a miniatúra-festés, gyakran áldoztak e kedvtelésnek, miként életükben fontos szerepet játszott a muzsika is. Gyermekeik zenei és festészeti tanulmányainak művelését erősen szorgalmazták. A családi szokások közé tartozott a közös festegetés és muzsikálás. Több császári gyermekről, főként hercegnőkről tudjuk, hogy számos rajzot és pergamen miniatűrt készítettek, ajándékoztak az arra érdemesült, számukra fontos személyeknek. Mária Josefa, Mária Antoinette, és Mária Anna főhercegnőknek tulajdonított pergamen szentképeket ismerünk a pannonhalmi bencés apátság gyűjteményében.15 A bécsi udvarban Mária Terézia ötödik - egyik legkedveltebb -gyermeke, Mária Krisztina (1742-1798) az, akiről köztudott volt festői tehetsége, tevékenysége. Jean Etienne Liotard udvari festő 1762-ben készített egy vöröskréta rajzsorozatot a császári pár gyermekeiről. Minden gyereket igyekezett jellemző módon bemutatni a festő. Mária Krisztinát itt is mint akvarellező, festegető leánygyermeket ábrázolta.16 A Mária Krisztina által alapított Albertina is őrzi saját műveit, melyek a császári család tagjait ábrázolják. Jellegzetes vonalkákból fölépített miniatűrjei között az egyik legismertebb a császári család mikulásnapi ünneplését ábrázolja. A kor polgári divatja szerinti életkép ábrázolás kivételes történeti dokumentum az európai uralkodóházak történetében. Ferenc császár háziköntösben, hálósipkában és papucsban, a kandalló előtt ül és olvasgat kávézás közben. Mária Terézia felügyeli, vigyázza a családot, miközben Mária Krisztina virgáccsal fenyegeti a megajándékozott Ferdinánd herceget. Mária Antoinette hercegkisasszony és Miksa herceg pedig

Im Schönbrunner Miniaturen-Kabinett war die ganze Wand von Aquarellen und Pergamentminiaturen bedeckt, teils Kopien von niederländischen und französischen Werken, teils selbständige Kompositionen. Unter diesen waren auch zwei zu finden, an dem einen heißt die Inschrift “Imp. Franciscus fecit 1764”, an dem anderen “Maria fecit”. Die Quelle geht leider nicht auf die Thematik der Bilder ein, zeigt aber in situ, daß es im Hof Habsburg wie in bürgerlichen oder adeligen Familien es zum Alltag gehörte, die Wände mit eigenen Darstellungen und sogar mit Kopien zu verzieren. Der zeitgenössischen Mode nach beanspruchte auch die kaiserliche Familie ein Zimmer für die vertraut-inniglichen Kleinigkeiten, ein Miniaturen-Kabinett, wo man sich an den eigenen Kompositionen ergötzen konnte.'2

Eine deutlich bestimmbare Gruppe der Heiligenbilder bilden jene, die an die Aktivität frommer Vereine anknüpfen. Das gemeinsame Leben, die Sitten und Regeln der aus Laien gebildeten Vereine bestimmte jeweils ein Frömmigkeitsideal. Zur Dokumentation ihrer Zusammengehörigkeit erhielten sie beim Erlangen der Mitgliedschaft ein Heiligenbild und ein Gedenkblatt mit ihrem Namen. Die Vereine Agonia Christi, die Herz-Jesu-Vereine, die Marienkongregationen und die Altarsakrament-Vereine hatten zahlreiche Heiligenbilder und Vereinsgedenkblätter anfertigen lassen. Maria Theresia gründete mehrere fromme Vereine und war oft auch als Mitglied verzeichnet. Auf diese Weise erhielt der 1778 in Székesfehérvár gegründete Altarsakrament-Verein nach dem Tode der Königin ihre eigenhändig unterschriebene und mit einem Heiligenbild verzierte Mitgliedskarte.'3 Dem von ihr gegründeten Altarsakrament-Verein ließ sie das als Geschenk dem Verein zugedachte Tagebuch einen Wiener Maler mit einem Heiligenbild verzierten Titelblatt anfertigen und es als Mitglied Nr.l durch ihre eigenhändige Unterschrift authentisiert.'4 Diese Geschenke entbehrten jedoch die im Hof übliche repräsentative Attitüde, denn die mehr oder weniger unbeholfenen oder besser gelungenen Bildchen trugen einen besonders persönlichen und herzlichen Charakter. Die Heiligenbilder als liebevolle Geschenke der wohltätigen Frömmigkeit zeugten von der unmittelbaren Kenntnis und dem Miterleben der personengebundenen seelischen Nöten und Freuden und sollten die erhoffte Reinigung herbeiführen.