Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 4./1988 ősz (Pécs, 1988)

Magyarországi horvátok, szerbek és szlovének textilművészete

Magyarországi horvátok, szerbek és szlovének textil m űvésze te 1987. szeptember 25-27. között rendezték meg Szombathelyen a hazánkban élő horvátok, szerbek és szlovének Országos Folklórfesztiválját, melynek a Szombathely központjában lévő Közművelődési és Sportház adott otthont. A fesztiválhoz nyitóprogramként kapcsolódott a Mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum „Magyarországi horvátok, szerbek és szlovének" c. néprajzi kiállítása a Sportház előcsarnokának emeleti galériájában. ,,A hazánkban élő horvátokra, szerbekre és szlovénekre a közéletben, még a sajtóban is tévesen, a legtöbb esetben a délszláv megjelölést használjánk. Ismert, hogy délszláv nemzetiség vagy népcsoport valójában nincsen. Ez a megjelölés a szláv népek földrajzi elhelyezkedésre utal." — írja Dr. Sarosácz György múzeumigazgató, a kiállítás rendezője a katalógus előszavában. 1975-ben három múzeum kapta feladatául a hazánkban élő nemzetiségiek történeti anyagának szakirányú gyűjtését és feldolgozását. A magyarországi horvátok, szerbek és szlovének tárgyi és szellemi értékeinek gyűjtőhelye a Mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum lett. A szakmai hozzáértés és intenzív munka eredményeképpen mára hatalmas és értékes anyag áll rendelkezésre, melynek bemutatása a múzeum legszebb feladatai közé tartozik. A szombathelyi kiállítás elsősorban a három etnikai csoport textilkultúráját és legfontosabb használati tárgyait mutatta be. A baranyai anyagot a pécskörnyéki magashímzéses bosnyák textíliák, a gyönyörű drávamenti horvát női ingvállak és sokac kötények tették reprezentatívvá. Harmincegy gondosan és igényesen öltöztetett bábú láttatta érzékletesen a népviseletek hasonlóságait és különbségeit. Egy negyven méteres üvegfalat töltöttek meg a pamut és gyapjúszőttesek. A kiállítás egyik legszebb együttesét a bőrruhadarabok (cifraszűrök, bőrmellesek, női ködmönök) alkották. A jól átgondolt rendezői elv különválasztotta a paraszti textil-viseletkultúra legrégebbi darabjait bemutatva annak történeti fejlődését. A kiállított anyagon követhetővé vált a Kárpát-medencében élő népek, népcsoportok kultúrájára ható déli ill. nyugati hatás. A több évszázados együttélés jegyeit az ősi szláv hozadéktól kezdve a XIX.-XX. század fejlődő gyáriparáig felfedezhettük mind az egyes használati tárgyakon, mind a viseleti darabokon, hímzéseken, szőtteseken. Az ilyen és ehhez hasonló kiállítások túlmutatnak a csak szakmai célokon. A velünk együttélő nemzetiségek jobb megismerése, az ebből fakadó nagyobb megbecsülése, a közös hagyományok felfedezése az együvé tartozás érzését is erősítik. A kiállítást Szombathelyen, Budapesten és Mohácson közel 12 ezren tekintették meg. Szabó Zoltán