Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)

Hasznos segítőtársaink, a zengőlegyek

Hasznos segítőtársaink a zengőlegyek A Barcsi Borókás TK területén 1975 és 1984 között folyt több-kevesebb rendszerességgel a kétszárnyú fauna kutatása. A kétszárnyúakon belül a legintenzívebb volt a zengőlegyek (Syrphidae) vizsgálata. A munka eredményeképpen ma már jól ismerjük a borókásban élő zengőlegyeket. Az aránylag kis területről a hazai fajoknak közel egyharmadát (92 faj) sikerült kimutatni, ami a fauna viszonylagos gazdagsága mellett azt is bizonyítja, hogy a zengőlegyeknek milyen nagy a szerepe a tájvédelmi körzet anyagforgalmában, a természet egyensúlyának a fenntartásában és lesz a későbbiek során az esetleges biológiai védekezésben is. A zengőlegyek a kétszárnyú rovarok rendjének egyik népes családját alkotó, többnyire tarka, gyakran darázsszerű, fekete-sárga rajzolatú legyek. Jóformán sehol sem hiányoznak a Földünkön, ahol az éghajlat elég meleg a fejlődésükhöz és virágok is nyílnak. A legtökéletesebben repülő rovarok közé tartoznak. Napfényes időben gyakran nagy számban találkozhatunk velük, amint az erdőben a fatörzsek között ,,függögetnek", vagyis szinte egy helyben lebegnek a levegőben, röpködnek a virágos rétek, tisztások fölött. Különösen kedvelik a nagy ernyős virágokat. A kifejlett zengőlegyek táplálkozása viszonylag egységes, hiszen többségük virágporral, nektárral és mézharmattal (a levéltetvek által kiválasztott édes folyadék) táplálkozik. Mivel a virágról virágra szállnak — hasonlóan a méhekhez —, nagy szerepük van a megporzásban. Az eddigi tapasztala-