Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 3./1987 ősz (Pécs, 1987)
Hasznos segítőtársaink, a zengőlegyek
tok arra utalnak, hogy egyes zengőlégyfajok előnyben részesítenek bizonyos virágokat, másokat viszont soha sem látogatnak. Az idevágó „virágválasztással" kapcsolatos megfigyeléseink még nagyon hézagosak, azonban feltehetően összefüggés van a felvett táplálék és a termékenység között. Kísérleti úton megfigyelték, hogy a Metasyrphus corollae faj nősténye 30 százalékos cukoroldattal való táplálás mellett 8 napig élt és csak 5 petét rakott le. Ha cukorszirupot és virágport is biztosítottak részére, akkor 14 napig élt és 124 petét rakott. A zengőlegyek lárvái az imágókhoz hasonlóan nagymértékben, különböznek egymástól külső megjelenésükben, de elsősorban tápiálkozásmódjukToan. A zengőlegyek lárvái a legyeknél megszokott lábatlan nyűvek. Táplálkozás szempontjából három nagy csoportra oszthatjuk őket: 1. ragadozó (zoofág), 2. növényevő (fitofág), 3. korhadékevő (szaprofág). Az egyes csoportokat azonban gyakran egyáltalán nem könnyű egymástól elkülöníteni. Részben, mert sok fajnak a táplálkozásmcdja még nem ismert, részben pedig sok az átmeneti forma. A ragadozó fajok lárvái, annak ellenére, hogy lábatlanok és vakok, képesek kisebb, kevésbé mozgékony rovarokat elfogyasztani. A legtöbb ragadozó faj a zengőlegyek Syrphinae alcsaládjába tartozik. Ezek lárvái zömmel levéltetvekkel táplálkoznak, ún. afidofág fajok, így gazdasági (növényvédelmi) és természetvédelmi szerepük egyaránt igen jelentős. A paleartikumban előforduló kb. 800 zengőlégyfajnak becslések szerint mintegy 40 százaléka afidofág. A levéltetvek mellett azonban sok fajuk pusztítja a pajzstetveket, a levélbolhákat, a molytetveket, a mezeikabócákat és a púposkabócákat is. Kivételesen lepkehernyókkal és levéldarázs álhernyókkal is táplálkoznak. Fő szerepük azonban a mezőgazdasági és erdészeti szempontból egyaránt rendkívül káros levéltetvek pusztításában van. A zengőlégylárvák által elfogyasztott levéltetvek száma több tényezőtől