Gárdonyi Tamás szerk.: Örökség. A Baranya Megyei Múzeumok Kiadványa 2./1987 tavasz (Pécs, 1987)

Laudator Temporis acti — letűnt idők dicsérője

Az óratípus kifejlesztésében döntő szerepe volt a bécsi Georg Peuerbachnak és tanítványának Johannes Müllernek, akit szülővárosa Königsberg latin nevén ismer a művelődéstörténet: Johannes Regiomontanus. Mindketten kapcsolatban állottak Vizez Jánossal, akinek több müvüket ajánlották. Peuerbach saját matematikai és csillagászati kutatásán túl igazi humanista tudósként az ókori görög szerzők megismerését tűzte ki céljául. Csillagászati munkái a Theoretica novae planetarium, a Tabulae Waradiensis és tanítványának nagyszerű csillagászati műve, amit Magyarországon írt, a Tabulae directionum profeciumque a kopernikuszi világkép kialakításában döntőek voltak. Vitéz János a pozsonyi egyetem tanárai közé meghívta Regiomontanust (mivel mestere, Peuerbach 1461-ben meghalt), aki 1471-ig itt működik. Ekkor királyi küldetéssel Nürnbergbe távozik itt él haláláig. Nürnbergben ő készíti el az első delejes napórát. Peuerbachnak a tiroli Landsmuseumban őrzött, 1451-ben III. Frigyes számára készített zsebnapórája megdöbbentő hasonlóságot mutat a mi darabunkkal. (5. kép) Az alapöntvény nyilvánvaló megegyezésén túl szembeszökő a felületbe bevert betűk és számok azonossága, ami alapján bátran kijelenthetem, hogy ugyanabban a műhelyben készült a két óra - a miénk már akkor, amikor Peuerbach halála után Regiomontanus folytatta mestere munkáját hiszen a műhely a csillagász közreműködése (számításai, táblázatai) nélkül nem működhetett. 5 III. Frigyes császár napórája 1451-ben készült, Az óra fedlapján a császári sas látható. Az iránytűt keretező sávban lévő poncolt indamintán kfvül a mienkkel teljesen azonos ornamens dísziti. Hasonló órák vannak a British Múzeumban, a grazi Landsmuseum Johanneumban, a müncheni Nationalmuseumban, a bécsi Kunsthistorisches Musemban (tehát összesen hat óra).