Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)

Pannóniában az V. század középső harmadában fokozatosan szűnt meg a római fennhatóság. A terület 433-455 között a hun birodalom, 455470 között a keleti gót állam, 470-504 között a keletrómai birodalom, 504-546 között ismét a keleti gót érdekterülethez tartozott. A mai Baranya területe ezt követően 546-568 között a langobardok, 568-803 között az avarok szállásterülete volt. A terület 803-900 között a karoling állam fennhatósága alatt állott. Ezen történelmi adatoknak megfelelően tehát a DélDunántúl is aránylag szűk időhatárokon belül többször cserélt gazdát. Ezen események legtöbbször új népek megjelenésével és elvándorlásával járt együtt. A terem baloldali falfülkéjében lévő térképen a Baranyában ismert V. és VI. századi lelőhelyeket tüntettük fel. A 2. sz- tárló a hunok, keleti gótok, s végül a langobardok emlékanyagát ismerteti. A belső-ázsiai eredetű hunok, miután a kínaiaktól végleges vereséget szenvedtek, menekülésre kényszerülve nyugat felé vonultak. A ligetes sztyeppe Ázsiától Kelet-Európáig húzódó keskeny övezetén, - a népvándorlás kor keleti népeinek felvonulási útja ez, - 375 körül érkeztek cl a Volga vonaláig. Ezt követően fokozatosan közeledtek a római birodalom határaihoz. Egyes csoportjaik a birodalom szolgálatába állottak, mások csak szövetséges viszonyba kerültek a rómaiakkal. Attila egyeduralomra kerülése után (455), amikor az addig széttagolt hun csoportok egy személy vezetése alá kerültek, a többször ismétlődő hadjáratok alapjaiban ingatták meg a római birodalmat. A korszak nagy történelmi eseményei ugyan nem Pannóniában zajlottak le, azonban ezek hatására került a Dél-Dunántúl is hun fennhatóság alá. Ezt bizonyítja az európai viszonylatban is jelentős pécs-üszögi lelet is. A karddal, lándzsával, zabiával, nyereggel, lószerszámmal eltemetett férfi sírjába egy vékony aranylemezekkel borított, használatra alkalmatlan „aranyiját" helyeztek cl. A hun korszakban az aranyíj a hatalom egyik legmagasabb szinbőluma volt. Ennek megfelelően a sírba helyezett jelképes íj arra utal, hogy a sírban eltemetett egyén a terület irányításában kiemelkedő szerepet játszhatott. A lelőhely a Dunától Sop i ana c-n keresztül nyugat felé vezető fontos útvonal közelében fekszik. A skandináviai eredetű gótok az i. u. II. században Lengyelországon át a Fekete-tenger északi partvidékére vándoroltak. Az ott kialakult gót államot 380 körül a hunok semmisítették meg. A germán népek közül így ők váltak legkorábban a hunok vazallusaivá. Pannóniába a hun uralom vége felé vándoroltak be. Rövid itt-tartózkodásuk állandó háborúkkal telt a szövetséges hatalmak ellen. Attila halála után (453), a nagy hun-ellenes összefogásban a keleti gótok valószínűleg a hunok mellett harcoltak. Pannóniát 470 körül hagyták el, innen Itáliába vonultak. E nép emlékét őrzi a Zsibőt-Domolospusztán talált női sír ékszeranyaga. A sírban fekvő fiatalon meghalt asszony koponyája mesterségesen