Bándi Gábor – Burger Alice – Fülep Ferenc – Kiss Attila: Baranya története az őskortól az Árpád-korig. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 15. Pécs, 1973.)

A i. tárló leletanyaga e vizsgálat eredményét mutatja be. A fajtára meghatározott állatcsontok, melyek a telepeken, házak omladékai alatt, tűzhelyek közelében szétdobálva kerültek elő, a vadászat és állattartás jelentőségét mutatják. A csontból, kőből és obszidiánból készített fegyverek és szerszámok, c két alapvető élelemszerzési mód bizonyítékai. A földművelés technikája, a különböző ültetőbotok és földlazító szerszámok tanúsága szerint, természetesen igen kezdetleges lehetett még ebben az időben. A kor temetőinek elemzése, egy sajátos szokás- és hitvilág megismerését segíti. Nézzük példaként a zengővárkonyi temetőt. A 24 sírcsoportból álló, 368 sírós temető népét egy törzsnek tekinthetjük. A temetkezési szokás vizsgálata a következő társadalmi képre enged következtetni: az egyidejű sírcsoportok közötti alapvető különbség, a koponya levágás szokásának ismeretében vagy hiányában mutatkozik. Ennek alapján a törzs 2 frátriára bontható, ezeken belül pedig az egyes sírcsoportok egy-egy nemzetséget képviselhettek. A zsugorított helyzetben eltemetett halottak K-Ny baloldali, és Ny-K jobboldali fektetése és tájolása viszont valószínűleg a napkeltéhez és napnyugtához való igazodással magyarázható. A 3. tárlóban ebből a temetőből mutatunk be egy női és egy férfi sírt, hogy az egykori temetkezési és melléklet adási szokásokat a legapróbb részletekig érzékelni lehessen. Mindenekelőtt itt bizonyítható elsőként, hogy a kőkor végének és a rézkor elejének évszázadaiban már elterjedőben volt 1: Talpcsöves tál - Zengővárkony