Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

tematikai determináltságában, szenvedélyességében is megmutatkozik. Hasonló megoldású a „Júdás csókja" c, az Iparművészeti Múzeumban lévő kompozíciója is. Júdást árulása miatt kínozza, gyötri a lelkiismerete. E lefojtott, elsősorban lelkiismereti síkon végbemenő szenvedés különös dinamizmust, mozgalmasságot ad Kovács Margit ábrázolásának. Gádor István, Gorka Géza,, Kovács Margit a magyar kerámiaművészet első nagy nemzedékét képviselik. Több évtizedes munkásságukkal a magyar kerámiaművészetet európai rangra emelték. Megbecsülést szereztek külföldi kiállításokon is a magyar kerámiának. Művészetükben vannak érintkező elemek, de eltérő vonások is. Mindegyikük más-más úton, másként jutott el eredményeihez. Amihez Kovács Margit csak közvetve, Herta Bucher áttételével jutott, azt Gádornak közvetlenül, még a Wiener Werkstätte révén sikerült megszereznie. Gorka számára egészen más út kínálkozott művészi képességei kibontakoztatásához. Mindhárman másként alakítják ki művészetüket. A különbségek ellenére is azonos azonban művészetük sajátos, magyaros jellege. Ez az egymástól eltérő hangvétel, művészi kifejezésmód, a technikai-technológiai megoldások különbözősége és gondolkodásuk, művészi habitusuk eltérő volta alakította ki egyenként is sajátossá, eredetivé művészetüket. Kerámiaművészetünk e nagy triásza mellett még él és működik egy-egy kortárs, aki megmaradt a keramikus pályán. Közülük Eschenbach Jenőt és Kende Juditot említjük meg. Azonban éppen példájuk bizonyítja, hogy a 20-as években nem volt könnyű Magyarországon kitanulni a kerámiaszakmát. A következő nemzedék hasonló módon komoly tanulási problémákkal, nehézséggel küzdött. Innen ered, hogy ez a generáció nem közelíti meg Gádorékat, mert hazánkban a kerámikusképzés elhanyagolt terület volt, az Iparművészeti Iskolán folyó szakoktatás nem állt megfelelő színvonalon. A felszabadulás után ezen a téren is komoly változások mentek végbe. A romok eltakarítása, az újjáépítés befejezése után az élet növekvő, duzzadó lendülete számos üzem és gyár létrehozását tette szükségessé. Nemcsak a nehézipar fejlesztése vált döntő kérdéssé, hanem a könnyűipar, így kerámiagyárak létesítése is. A megnövekedett és egyre igényesebbé váló feladatok ellátására nem állt rendelkezésre képzett tervezőgárda, mert az Iparművészeti Iskolán folyó szakoktatás ehhez elégtelen volt. Lényegében ez a szükséglet hozta létre 1948-ban az Ipar2 Mai magyar kerámia 17