Katonas Imre: Mai magyar kerámia. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 14. Pécs, 1968)

művészeti Iskolának főiskolává való nyilvánítását, s ezzel ná­lunk, Magyarországon is főiskolai színvonalra emelkedet az ipar­művész képzés. Igaz, hogy hosszú éveknek kellett eltelniök, míg a főiskola be tudta tölteni ezt a feladatát, s olyan felkészültségű tervezőket bocsátott az iparba, akik a megnövekedett művészi feladatok elvégzését sikeresen tudták megoldani. Az 1950-es évek művészetpolitikája a művészképzésre is hatással volt. A szocialista tartalom, nemzeti forma erőltetett hangsúlyozása a művész hallgatók fejlődésére sem volt hatás­talan. A tárgyak felületi megmunkálása mögött sokszor hiány­zott a kellő plasztikai formaadás és az oktatás tematikájában a formai kultúra elmélyítése nem kapott megfelelő helyet. Az az iparművész, illetve keramikus nemzedék, mely időközben vé­gezte el az Iparművészeti Főiskolát, csak évek múlva szabadult fel a megfelelő szemléleti elsekélyedés alól. Ennek ellenére mégis ez a keramikus nemzedék indult el elsőként azon az úton, mely kerámiaművészetünk felfelé ívelő fejlődését jelentette. Már a felszabadulás utáni első évek sürgetik a meginduló építkezések­ábrázolásának tematikai változatossága, sokfélesége, az élet kel egyidőben a monumentális kerámia igényét. Éppen ezért a kerámia különböző műfajain belül a monumentális kerámia ta­lálta meg elsőként művészi formanyelvét és alkalmazási lehető­ségeit. Az 1950-es évek utáni építkezések intenzitásának növeke­désével még az eddigieknél is hangsúlyosabban merült fel .a monumentális kerámia iránti igény. Ezzel szemben az enteriőr­kerámia csak később kezdett fejlődni a lakáskultúra viszonylago­san lassú fejlődése miatt. Csak új, modernebb vonalú bútoregyüt­tesek kialakítása tette szükségtelenné a lakáskultúra hagyomá­nyos elemeit, melynek nem utolsósorban a kisméretű dísztárgyak is tartozékai voltak. Ezzel indult meg az újtípusú enteriőr­kerámia fejlődése. E két fejlődési tendencia követelményeinek kielégítése sajátos adottságú és felkészültségű kerámiaművész típusát tételezte fel, aki a két (fajta) művészi feladat megoldására egyaránt alkalmas. Az Iparművészeti Főiskolán tanult és diplomázott kerami­kus nemzedék magas szakmai felkészültségét és művészi hiva­tástudatát bizonyítja, hogy közülük nem kevesen már jelentős művészi feladatokat oldottak meg. A két műfaj fejlődésbeli egyenetlensége lényegében két típusú keramikus-tevékenységet eredményezett: a mindkét feladatot ellátni tudó keramikusokon kívül megjelentek az épület, — vagy monumentális kerámiával és a kisméretű, enteriőr-kerámiával foglalkozó keramikusok. A fiatal nemzedékre komoly feladatok hárultak középülete­

Next

/
Oldalképek
Tartalom