Gebhardt Antal – Vass Anna: A Mecsek hegység természeti képe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 13. Pécs, 1967)

a tenger tört előre — elborítva hullámaival a szárazföldet, majd ismét a szárazföld emelkedett ki és hódított teret a tengerrel szemben. A geológiai változások és az éghajlat ingadozásai nagy hatással voltak az élővilág kialakulására. A Mecsek hegység mai képének kialakulása tehát évmilliós fejlődés eredménye. A Mecsek és a Villány-hegység földtani fejlődéstörténete A Mecsek és a Villány-hegység födtani felépítése szervesen beleilleszkedik az őt kürülvevő alpi-dinári hegységrendszer egészébe, s jól követhetők benne azok az általános változások, amelyek az egész Föld fejlődésének utolsó, kb. 350 millió éves szakaszát jellemzik. Az egész kristályos alaphegységrész keletkezése az ópaleozoikumra esik s kialakulása a variszkuszi hegyképződés eredménye. A földtörténeti fejlődésmenet általános összefoglalását ismerteti a bevezető, korbeosztást és időtartamokat jelző táblázat, amelyen a mecseki vonatkozások kihangsúlyozva láthatók. A Mecsek hegység legidősebb kőzetei A hegység legrégibb múltjáról a kis számú földtörténeti emlék alapján keveset tudunk. A kutatások eredményeként annyi bizonyos, hogy a hegység legősibb magját kristályos palák és gránit alkotják, amelyek a földtörténeti ókor első felében keletkeztek. A kristályos palák a felszínen Öfalunál, a gránit pedig Mórágy —Véménd—Fazekasboda községek vidékén, valamint Pécsett találhatók. A bemutatott kőzettömb gránit. Az előtte lévő vitrinben a vele egykorú kőzetek és néhány fontos ásvány látható. A Mecsek a földtörténeti ókor végén A földtörténeti ókor második felében, a Föld belső működésének hatására jelentős hegységképződés zajlott le, amely hatással volt a hegység földtörténeti múltjára is. Területe kiemelkedett és eleinte meleg, csapadékos éghajlatú, majd fokozatosan sivatagi jellegű szárazfölddé vált. A mocsári — lagunás üledékek és ősnövény maradványok tanúskodnak erről, továbbá a jelentős vastagságú fi-