Gebhardt Antal – Vass Anna: A Mecsek hegység természeti képe. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 13. Pécs, 1967)

nomabb-durvábbszemű szárazföldi lerakódások. Ez utóbbiakat a Dunántúlon lévő egykori hegységek magasabb, völgyekkel szabdalt térszínéről hordták le a nagy sebességű folyók és felhalmozták az ősi hegység lábánál levő mélyedésekben. A bemutatott kőzettömb permi vöröshomokkő. A vitrinben látható kőzetek a vele egy időszakban keletkezett különféle homokkövek, az alsó és a felső permből való konglomerátum. A vörös homokkőből szerves maradványok nem kerültek elő. A konglomerátumban ritkábban találhatók kovásodott fatörzsdarabok. Permi durva konglomerátum a »Babas szerkövek« a Jakabhegyen. A hegységképződést vulkánosság követte, amelynek nyomait szintén megtaláljuk a Mecsekben. A bemutatott kvarcporfir vulkáni eredetű kőzet. A triász időszak képződményei A Mecsek földtörténetében a triász időszakkal új fejlődési szakasz kezdődött. Hazánk mai területe egyenlőtlen süllyedésnek indult. A mai Földközi-tenger ősének a »Thetys«-nek kisebb nagyobb nyúlványai, ágai benyomultak a szárazföldre. Egyik sekély mélységű tengerágának hullámai borították a mai Mecsek területét is, amit a különböző tengeri üledékek bizonyítanak. A tenger lassú térhódítását a törmelékes üledék, a fokozatos mélyülését az egyre nagyobb mésztartalmú kőzetek jelzik. A bemutatott kőzettömb középső triász mészkő (Kantavár). A vitrinben látható kőzetek a triász időszak további jellegzetes típusait mutatják be. A mészkő gazdag tengeri állatvilág nyomait, ősmaradványokat tartalmaz. A Mecsek karsztos formái és jelenségei a későbbi idők folyamán ugyancsak a mészkőben alakultak ki, mint az Abaligeti barlang, a Tettye karsztforrása, az orfűi Sánkánykút időszakos forrásbarlangja, a Zsidóvölgy száznál több dolinája stb. Az időszak végén hegységünk fokozatosan kiemelkedett. A tenger lassú visszahúzódását, a szárazföld közelségére utaló agyagos, homokos kőzetek és szárazföldi üledékek jelzik.