Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása. Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967)

Az épületmaradvány belső fala mellett a mai átlagos talajszint alatt 65 cm mélységben volt kivehető az épület használati idejének megfelelő korú járószint. Megállapítottuk azt is, hogy az épület két rövidebb, végfalát a már egyvégtében megépített várudvar-falhoz bekötés nélkül csatlakoztatták. Az épületmaradványon belül, a rövidebb falak mellett húzott kutatóárkok alján, illetve az egykori padlózatnak megfelelő szintmagasságban, a föld 2—3 cm vastagságban feketén átégett, korommal, hamuval vegyült volt, rajta elszenesedett gerendadarabok feküdtek. Alóluk, illetve az egykori járófelületekről számos, az I. munkahelyen, találtakhoz hasonló, nagyobbrészben erősen profilált peremű, vállrészükön általában mélyített hullám- és vízszintes vonaldíszes, továbbá fehéres alapszínű, vörös földfestéses cserépedény-töredékek, rovátkolt díszítéssel borított edényfültöredék (5i-n kép), két bélyeges edényfenék-darab (lia—b kép), valamint egy kicsiny, bronzlemezből készült fejesgyűrű (10 kép) kerültek elő. A gyűrű lapos feje bevésett, szálló madáralakkal és két csillaggal díszített. A kutatóárkok törmelékanyaga azonos jellegű volt a korábbiakéval, benne néhány téglatöredéket (m: 7x12.5x6.5 — ?xl2.8x x6.4 — 7x12.3x6.5 cm) és mérésre alkalmatlan tégladarabkák tömegét találtuk. Megjegyzésre érdemes, hogy az omladék, mint másutt is, teljesen »tiszta«, azaz földtől, szeméttői mentes volt. Munkánk további folyamatában került sor a várudvar közepe táján, északnyugat-délkelet irányban keresztben húzódó halomvonulat megvizsgálására. 10. ikép. Női bronzgyűrű az V. munkahelyről.